A legtöbb lány gyerek kisajátítja magának az apját?

Nem. Én sem csináltam ilyet :)

De az tény, hogy a gyerekeknek lehet egy időszaka (talán 3-5 éves kor között?), amikor "szerelmesek" lehetnek az ellenkező nemű szülőbe. Ez is hozzátartozik a nemi szerep tanulásához, de hogy milyen mértékű és hogy jut kifejezésre, az a gyerek temperamentumán múlik. Fiúk is szokták mondani az anyukájuknak, hogy majd elveszik feleségül. :) Azonos nemű szülővel is lehet ilyenkor versengés, ez ellen érdemes olyan progamokat csinálni a gyerekkel kettesben, amik kifejezetten lányosak vagy fiúsak, hogy ne féltékenység, hanem bizalmas bajtársiasság alakuljon ki.

Egyébként szerintem később, még felnőttként is jellemző, hogy az ellenkező nemű gyerekkel a szülő engedékenyebb, mint aki ismeretlen terep, míg az azonos neművel szigorúbb, mert "én is kibírtam" és tőle többet vár el. :)

Nem. Eszébe se jut a lányomnak. Míg kisebb volt mosolygott ha puszit adtunk egymásnak az apjával

Ha összebújtunk nevetett és jött ő is bújni

De féltékeny sosem volt rám

Ez teljesen normális ödipusz/ekektra komplexus ahogyan valaki írta.

Nálunk is volt ilyen,valóban le kell állítani,szépen megmagyarázni a miértjét,de aggodni nem kell miatta.

Őszintén? Kicsit már várom, mikor lesz ilyen, mert a másfél éves lányom nagyon durva szeparációs szorongásos buliban van most, még az apja sem mindig jó neki, pedig 100% mindenből kiveszi, kivette a részét születése óta és imádja a férjem. Ráadásul 7-től dolgozik 3-ig, szóval még az sem, hogy csak késő este/hétvégente látjuk. Mégis, rosszabb napokon úgy fut oda hozzám a gyerek még tőle is, mintha kergetné valaki :D Szóval lehetne már kicsit apás, mikor lesz az?? :D

A fiam 6 lesz nyáron, nála ez sokkal enyhébb volt, és sosem volt baja vele, ha megöleltük egymást a férjemmel, vagy puszit adtunk. Bár érdekes módon ezzel a lányunknak sincs. Mondjuk a nagy már van, hogy ránkszól, hogy "jaaj, ne puszizkodjatok már" :D