Anyukákat kérdeznék! Baj, hogy unalmasnak tartom az életem? Mit tehetnék másképp?

Van egy kisbabám és itthon vagyok vele, de már a terhességem kezdetétől itthon vagyok.

Várandós próbáltam kimozdulni, de az utolsó trimeszterben már nagyon nehezen járkáltam.

Szinte állandóan itthon vagyok. Ki tudok mozdulni, szoktak jönni hozzám/hozzánk is, de valahogy mégis egyedül érzem magam.

Amikor a férjem is itthon van, nyilván nem azt akarja hallgatni milyen unalmas napom volt és/vagy mi bajom van.

(Ahol most lakunk albérlet nagyon ramaty állapotban van, és jelen pillanatban nem is tudunk sehova se elmenni.)

Én imádtam menni, imádtam a szabadságot mindennap más programom volt. Amióta kiderült a terhességem max a boltig mentem el, ami 10 percre van gyalog.

Annyira unalmas, minden napom ugyan úgy telik el. Felkelt a baba, reggeli stb.

Valószínűleg szeptembertől kezdődik az egyetem levelezőn és azt várom, hátha lesz valami plusz az életemben. Valami újat tanulok.

Ne értsetek félre! Imádom a kisfiam! Jó látni mennyi mindent taníthatok neki, hogyan fejlődik. Szeretem a férjemet is nagyon és ő is engem.

Csak ki akartam ezt írni magamból!