Mivel idegesített fel utoljára a gyereked?

Nem akar gyógyszert bevenni újabban. Vagyis antibiotikumot egész pontosan, merthogy az keserű.

Nem tudom, mi lelte, eddig tök szépen meg lehetett vele beszélni, hogy az antibiotikumnak nincs túl jó íze, de muszáj bevenni, mert attól gyógyul meg, stb. De újabban lepereg minden érv róla. Már előre öklendezik, ha be kell venni, és így persze azonnal vissza is jön neki. Ma már kínomban gyümölcspürébe kevertem bele (nem titokban, tudta hogy benne van), arra azt mondta, hogy így finom, csak így meg szüttyögött a kistányérnyi gyümölcspürével egy órán át, nem tudom megszámolni, hányszor szóltam neki, hogy haladjon már. A végén az apja állt oda mellé, és közölte vele, hogy ha kettő percen belül nem eszi meg, akkor számítson egy hatalmas pofonra, mert ez már nevetséges. Na ez hatásos volt. Ezt csináljuk hétfő óta napi 2x, minden bevételnél cirkusz van. Az agysejtjeim már egymást pusztítják. 😓

És ha arra gondolok, hogy a gyerekorvos megkérdezte, hogy tablettát írjon fel vagy szirupot, akkor nem is tudom, nevessek, vagy inkább sírjak. Fényévekre vagyunk attól, hogy tablettát vegyen be...

6 éves lesz júniusban, kisfiú.

Tötymögtünk kint az utcán. A játszótéren nem volt jó semmi, csak ült a kismotorján és nézett ki a fejéből, aztán ment az ajtóhoz, hogy haza akar jönni. Útközben leszállt a kismotorról és kézbe kérte magát. Aztán le akart menni és megint motorozni kb 1 métert, de most a másik irányba. Visszamentünk a játszótérre, mert eszébe jutott, hogy ott van hinta, de kb egy perc után jöttünk is ki (nem akart már hintázni). Kb 3x eljátszottuk ezt, a többi anyuka szerintem hülyének nézett. Utána az utcán is ült a motoron és nem volt hajlandó előrébb menni, egyik irányba se- ja, de, bocs, elfelé otthonról (10 méterre voltunk már a kaputól), vissza a játszótér felé, nem-hintázni a 4. alkalommal is. Na ott azért kicsit már eldurrant az agyam.

1,5 éves. Azt hiszem, ilyenből még lesz bőven. Tanulom én is, hogy kell kezelni a hasonló szitukat, még szerencse, hogy lazán kezdődik, van időm felkészülni későbbre :D

Főztem volna az ebédet, ő meg nonstop anyaanyaanyaanyaanyaaaaaaaaa és, ha nem vagyok ott mellette és nem nézem, hogyan gurigáznak az autók, nyirvogás. És mikor odakapott az ebédünk, hát elpattant a cérna és szitkozódtam egy jó nagyot a szenes kaja felett, meg odavágtam a konyharuhát. Erre ő persze elsírta magát mellettem, megijedt, miafranc van, s persze, tényleg túlreagáltam, de ez az egésznapos megosztott figyelem néha teljesen kimerít. Meg az érzés, hogy nem tudok egyszerre szuper játszópajti lenni, meg főzni, meg vinni a háztartást. Úgyhogy vigasztalás volt, megnéztem az autókat, és rapid zabkását ebédeltünk.

1,5 éves