Aki nagyon nem szeretne fiú gyereket annak milyen félelmei vannak? Miért van ekkora negativitás ezügyben?

Nem értem miért akkora nagyszám a kislány, hogy mindenki azt akar. Környezetemben a legnagyobb hisztis a lányok. Gyermekkoromban is a fiúk voltak a normálisabbak, meg most a munkahelyemen is. Mondom ezt nőként.

Akinek nem mindegy a gyerek nem, az nem is érdemel gyereket.

“azt mondtam elsőnek fiú majd utána jöhet a lány mert a kislanyra tud a fiúcska vigyázni.”

Miből gondolod, hogy vigyázni fog a fiú a kislányra ? Eszem megáll

Mi hármat terveztünk, és valamiért tökre tartottam attól, hogy 3 fiam lesz, és majd mindig elmennek az apjukkal meccsre meg hasonló pasiskodásokra, én meg kevergethetem odahaza a pörköltet, rájuk várva.

Így aztán nagyon megkönnyebbültem, hogy az első lány lett. :D Utána már tényleg mindegy volt, végül a kicsi lett fiú, amikor már 3 lányra készültem lélekben. :))))

Szerintem azért, mert a mai világ nagyon nem a fiúgyerekekre van szabva. A fiúsan viselkedő fiú neveletlennek van titulálva már egészen pici korától, a fiúk általában lassabban érnek, később kezdenek beszélni, később lesznek szobatiszták (én most a nagy átlagról beszélek, tudom, mindenki ismer kivételeket), úgyhogy az anyukájuk rendre alulmarad a gyerekfejlődési versenyben. Az oviban még csak-csak elvannak, de az iskola végképp nem a fiúkra van kitalálva, 10-ből 9 esetben a fiúk a rossz tanulók, a rossz magaviseletűek, az ő szüleiket hívatják be, őmiattuk kell "szégyenkezni", róluk gondolják a - jellemzően lányos - anyukák, hogy "nem nevelik" a gyereküket. Pedig nem a fiúk hibája, hogy az ő természetüket nemkívánatosnak tartják, és már kicsi koruktól olyan dobozba akarják őket belekényszeríteni, amibe nem férnek bele.

Nekem egy fiam és egy lányom van. Mindkettő bűbájos volt kicsinek, most nagyok, mindkettő értelmes, értékes gyerek. Sőt, megkockáztatom, a fiam okosabb is. Mégis mindig vele volt a "gond." Megszóltak miatta a játszótéri anyukák, hogy ahelyett, hogy szépen homokozna, csak rohangál fel-alá, mindenkinek volt valami elképzelése arról, hogy 2 évesen még miért nem beszélt (mert "el van hanyagolva", és "biztos nem beszélek eleget hozzá"), most az iskolában is folyamatos a probléma körülötte, pedig alapvetően semmi elvetemült dolgot nem csinál, csak fiú módjára feszegeti a határokat. A lányom pont az ellentéte volt mindig, nyugis volt, másfél évesen mondókázott (lehetett volna vele dicsekedni, ha olyan típus vagyok), a suliban is abszolút problémamentes, aki őt ismeri, az azt mondja, látszik, hogy sokat foglalkozunk vele. Pedig mindkettőnek én vagyok az anyja. Csak épp a lányt könnyű a keretek közé betenni, a fiú meg nem fér ezekbe bele.

A mai világ nem a fiúkra van szabva?

A lányoktól elvárják, hogy ne fiúsan viselkedjenek, csak szépen, csendben üljenek. Ha megerőszakolnak egy lányt, az nem a fiú hibája, hanem a lányé. A fiúkat még el lehet engedni jó szívvel, a lányokat félteni kell, mert a sok abberált beletehet valamit az italába.

Netflixen van egy film: a Tinder-csaló. Annyi a lényeg, hogy egy csávó kiadja magát gazdag embernek, és nőktől több ezer dollárt is kicsal. Mindenki isteníti ezt a csávót, és mindenki a nőket k.rvázza. De vajon ez így lenne, ha fordított felállásban történt volna meg? Ha nő csinálta volna, mindenki pémzéhes k.rvának tartaná, és mindenki szegény áldozatokat hibáztatná.

Nem beszélve arról, hogy nőknek szinte nincs is jó szakma, minden szakma, ami jó pénzt hoz, férfi szakma, ahova nőket nem vesznek fel.

Én nő létemre asztalos végzettséget szereztem, egy napot nem dolgoztam a szakmámban, mert mindenhol azt kaptam "nincs szükség női munkaerőre", míg az unokatesóm 16 lány között egyetlen fiúként jelentkezett ügyvitel szakra, ő simán lehetett titkár.

Most ne extrém példákat hozzunk. Ha egy fiú fiúsan viselkedik, akkor ő rossz. Ha egy lány lányosan, akkor aranyos. A fiúsan viselkedő lányokkal és a lányosan viselkedő fiúkkal valóban nem tud a külvilág mit kezdeni, bár egy lányos - jó tanuló, jó magaviseletű, nyugis - fiút sokkal könnyebben elviselnek, mint egy fiús lányt. Tehát a lányos viselkedés van preferálva!

Nem tudom, hol élsz te, én még soha nem hallottam, hogy ha egy lányt megerőszakolnak, az az ő hibája. Elég hibbant emberekkel lehetsz körülvéve.

Pár napja olvastam egy cikket a fiúk szexuális bántalmazásáról. Az első bekezdésben hosszan kért elnézést a szerző azért, amiért a fiúkkal foglalkozik, és magyarázkodott, hogy ez nem azért van, mert a lányok nem fontosak. Padlót fogtam, komolyan elnézést kell kérni azért, ha a fiúk problémáival merünk foglalkozni?

Szóval fenntartom, lányt nevelni egyszerűbb, és azért, mert a társadalom egyszerűbbé teszi.

Én is idegenkedtem. Nem volt különösebb oka, csak nálunk a családban egyáltalán nem volt fiú, ezért én mindig lányt láttam magam előtt, mikor a majdani gyerekemre gondoltam. Szebbnek, cukibbnak láttam a kislányokat. Anyám kétszeres lányos anyaként folyamatosan azt mondogatta, hogy reméli nekünk is lányaink lesznek, a fiúk leszarják az anyjukat, a lányok felnőttként is kötődnek. A férjem példáján tudom, hogy ez baromság, neki nagyon jó a kapcsolata az anyjával (egészséges szinten), sokkal jobb, mint nekem az enyémmel.

Lett egy lányom, majd másodjára egy fiam is. Őszintén, ahogy megtudtam, hogy fiú, el is felejtettem minden ellenérzést, és boldogan vártam. Most már 3 éves, hipercuki gyerek, imádom őt, ugyanúgy, mint a nővérét. Már nem is értem, miért nem akartam fiút.

Az viszont rosszul esik, hogy anyám egyértelműen jobban szereti a lányomat, illetve a húgom most terhes, nemrég kiderült, hogy lánya lesz, anyu meg olyan látványosan megkönnyebbült, mintha a kisfiam maga lenne a borzalom :( pedig egyébként sokkal nyugodtabb és könnyebben kezelhető jellem, mint a lányom, nagyon kedves természetű gyerek. De anyámnál a két lány mellett labdába se rúghat majd a jelek szerint :( szerencsére az apai nagyszülők normálisabbak.

Én örültem az első terhességnél, hogy fiunk születik, nekem a korábbi Au-pair munkáim alatt jobb tapasztalatom volt a fiúkkal. A kisfiunk az első 3-4 hónapban nagyon hasfájós volt, de mikor az elmúlt minden sokkal könnyebb lett és nyugodt, érdeklődő baba volt. Most töltötte a hatot, és alapból jó a természete, aranyos stb

A második gyerekünk kislány lett és örültünk, hogy vegyes páros lett, nem tervezünk több gyereket.

Lányunk az első hónapokban nagyon nyugis, jól alvó baba volt, nulla hasfájás... Aztán mikor egyre többet volt ébren, kiderült hogy utálja az autózást, kész rémálom volt vele útra kelni. Kb 2 éves volt mire ezt kinőtte. Amúgy őt sokkal jobban az érzelmei vezérlik, úgy gondolja hogy ha ő valamit szeretne csinálni akkor őt mindenki hagyja /segítsen /ugorjon... nehezen fogadja el az észérveket, arra is csak az a válasz hogy "de én akarom", persze ennek egy 10 perces hiszti a vége, aztán lenyugszik és újra minden ok. Fiammal ilyen szitukban az ő éppen adott szintjén meg lehetett (szinte) mindig beszélni, kompromisszumot kötni stb. Ilyen szempontból nehezebb a lányommal, amúgy cuki és egy kis bújós bohóc. Mindent meg szeretne tanulni mint a másfél évvel idősebb bátyja, így önállóbb is.

Amúgy acsaládunkban se volt szempont hogy fiúk vagy lányok születnek, mindegyiknek örültek. A szüleimnek 4 lány- és 3 fiúunokájuk van, az anyósoméknál még csak egy fiú, egy lány...

Sose szeretnek fiut! Soha.!

Halistennek lanyom van, de nem is akarok tobbet.

Kiskorba aranyos stb oke! Es kesobb?

En nem akarok az eletembe egy fiut!

Nekem sok az ellenpelda!

Meg amiket latok is….

Meg 30 evesen otthon lakik, semmirekello , nem latott dolgos apai peldat. A fiukat is agyon feltik nem ugy mint regen… es nyamnyilak lesznek.

Egy fiut sokkal maskepp kellENE nevelni mint egy lanyt.

Estig sorolhatnam.