Vállalnál babát 3. emeleti, lift nélküli lakásba?

Barátnőmék a 2.laknak, lift nélkül.

A babakocsit (3in1) a hordozót feviszika lakásba, a váz pedig a kocsi csomagtartójában van. Van egy mindenki számára közös tároló, az első babakocsijukat ellopták onnan.

Nagyon bánják, hogy oda szült.

Most felvettek hitelt, vettek vidéken inkább egy házat, onnan járnak be de jobb körülmények közt élnek majd (ha elkészülnek a felújítással)

5 hónapos a lányuk.

Nem kizáró tényező, nyilván felnőnek a gyerekek liftmentes házakban az emeleten, ahogy felnőttek 5000 évvel ezelőtt barlangokban is, ez nem is kérdés. A kérdés az, hogy ez mekkora szopás a szülőnek, amire a válasz az, hogy nagy.

Nálunk van lift, de ilyen elcseszett módon csak félemeleten áll meg, és az épület főbejáratához is 7 lépcsőfokon kell felmenni (de ki számolja :D ). A terek ráadásul olyan kicsik, a lift sincs meg szerintem kerek 1 m2, hogy nincs más opcióm, mint a lenti tárolóban tartani a babakocsit. 3in1 van nekünk is, amíg a mózeskosár vagy az autóba rakható kagylóülés elég volt, addig mondhatni könnyű volt, mert akkor csak azokat lekapcsoltam a vázról és azt raktam csak a tárolóba, de amióta a gyerek a sport-részt használja, azóta nem tudom az üléssel együtt felcipelni a negyedikre, mert amellett, hogy nincs is hol megfognom, még a gyerek is nőtt súlyban egy pöppet. Vettem is egyébként egy ilyen esernyősen összecsukhatós strandbabakocsit a rövidebb de gyakoribb sétáinkhoz (a játszótérig, a bölcsibe, a boltba, stb), ez legalább befér mindenhová és összecsukva a lakásban sem foglal sok helyet (ellentétben az eredeti kocsival). De így is nehéz és szopás. És nyilván csak emiatt nem fogunk nem mászkálni sehova meg nem kimenni a játszótérre vagy akármi, de azért nem jó egyáltalán és gyűlölök minden másodpercet, amit ezzel a szenvedéssel kell tölteni. Mindig, mikor az épület bejárati ajtaján (ami persze ilyen 90-es évekbeli öncsukódó ajtó, ami kb rázár a babakocsira, miközben vinném be) kínlódom be a babakocsit, felmerül bennem az a sok, boldog anyuka képe, akiknek nem kell lépcsőn cipekedni a babakocsi+gyerek(+bevásárlás a kocsi kosarában) súlyát, a fotocellás ajtókon lazán besiklanak, egyenesen a liftig, amiben elférnek kényelmesen és szintén nem előzi meg egy rakás lépcsőzés, és onnan is csak könnyedén betolják a lakásukba a kocsit, ahol annak is megvan a kényelmes helye és senki még csak egy gondolatot sem áldoz arra, hogy ez bármilyen szempontból is körülményes lenne. Azokban a pillanatokban nem kicsit irigykedem, na.

Amúgy mi is veszünk idén házat, és garantálom, hogy ott nem lesznek lépcsők a bejárati ajtó és az utca között, amin a babakocsit végig kell szenvednem.

(bocsi, azt hiszem érzékenyen érintett a téma :D 1,5 éves a lányom, még messzi távlatokba tűnik az idő, amikorra elfelejthetjük a babakocsit teljesen)

Még hordozót és mózest használunk zömében. Belső parkolóhelyes, udvaros társasházi lakásban lakunk, körbe van kerítve. A mózest és a babakocsi vázat az autóban tartjuk, csak a hordozóval hurcibálom a gyereket fel-le. Nekünk ez így teljesen jól működik. Mondjuk sokat autózunk is, úgyhogy teljesen praktikus helyen van a csomagtartóban a kocsi.

Második gyerkőcöt már csak azért nem fogunk ide vállalni, mert ehhez a lakás viszonylag pici.

Sok gyerekes család lakik egyébként itt, mindenki megoldja, pedig két gyerekes, kutyás család is lakik a harmadikon. Anyuka cipeli a babakocsival a kicsit, a nagyobb gyerkőc meg nyögvenyelősen ugyan, de felmegy magától. A kutya is.

Ez azért nem kell, hogy kizáró tényező legyen. Anyuék a 4. emeleten laktak, amikor mi születtünk, 10 évig eléldegéltünk ott négyen lift nélkül.