Mennyit utaztok gyerekkel a férjetek nélkül? Ugyanolyan élmény így a nyaralás, vagy végig ott van a hiányérzet veletek?
Férjemnek három munkahelye van, azt a keveset is nehezen oldja meg, amennyit a lányunk előtt együtt utaztunk. Ezért én többet utaztam szüleimmel, vagy barátnőkkel. Vele inkább évközben mentünk 3-4 napos utakra Európán belül.
Viszont nagyon szeretném megmutatni a lányunknak a világot, ha nagyobb lesz. Egyelőre 3 hónapos, szóval eddig maximum Ausztriába mentünk vele, de később szeretnék neki több mindent megmutatni. Engem kicsi koromtól kezdve vittek a szüleim mindenhová, és a mai napig imádom az utazást, világjárást. Akkor is hatalmas élmény volt.
Tudom, hogy kisgyerekkel nem ugyanaz, ott a gyerek nyaral, a felnőttek nyaraltatnak, de szerintem az is lehet jó élmény mindenkinek. Viszont a férjemnek felejtősek a többhetes utazások, később meg ugye iskolásként az évközi utakat nem nézi jól sem a tanári kar, sem a többi gyerek.
Mire a gyerek iskolás lesz, a férjed munkahelyeivel akármi is történhet, és lehet, hogy tudtok együtt menni, ezen felesleges most agyalni.
Utazni amúgy sose szoktunk a férjem nélkül, hacsak a Dédi meglátogatása nem számít annak 1 délutánra, de pl koncertekre járok kettesben a fiammal, mert őt érdekli igazán, a férjem jegyét inkább megspóroljuk.
Én nem gondolom, hogy egy kisgyerek 4-5 éves kora alatt sok mindent felfog abból, amit külföldön lát. Azt gondolom, egy kisgyereknek kb halál mindegy hogy hol van, a lényeg az, hogy a szerettei vegyék körül.
Én személyesen nem szeretek hosszan utazni kisgyerekkel, mert még belföldön is kizökken egy hotelben, hogyha nem a megszokott környezetben van.
Pl. tavaly voltunk unokatesókkal a Balatonon kibéreltünk egy nayg nyaralót kilencen, igazán minden megvolt nagyon kényelmes volt, mégsem tudott a kicsi rendesen aludni, mert nem olyan volt a kiságy, mint otthon.
Már az odaút sem volt eseménymentes, a kocsiban nyüglődés, sírás, mert nem bírja hosszabb távon a gyerekülést.
A nyaralás alatt is az első pár napban nyüglődés, éjjelente 3-4x kelt fel sírva, pedig otthon már végigaludta az éjszakát. Mindenki más is fáradt, nyűgös.
Utána mentünk haza egy hét után: otthon is az első éjjel 2-3x felkel, mert vissza kellett szoknia.
Ezek után tényleg felmerült bennem a kérdés, hogy mennyire érdemes kisgyerekkel nyaralni, utazni, mivel annyira nem pihentet az, hogyha állandóan fel kell kelni éjszaka hozzá. De gondolom, vannak olyan gyerekek, akik jól viselik ezt.
Pedig rengeteg mindent felfog, hogy is ne fogna fel 4 évesen ?
2 éves a fiam, folyékonyan beszél, önálló gondolatai, ötletei vannak. Mindig elmesél mindent a mamáknak pl, akárhol voltunk. Sokszor később is emlegeti, hogy milyen jó volt.
Plussz anya, apa jobb kedvű, kipihentebb, boldogabb, hogy megoszthatjuk elmenyeinket a gyerekunkkel, szerintem ezt is felfogja :)
Nyilván aki gyereke kizokken (az otthon punnyadásból? ) egy kocsiba alvastol vagy más környezettől az inkább nem megy, de szerintem ha ahhoz szokik hozzá, hogy nem mindig otthon vannak, a gyerek is élvezi, hiszen mindenhol megtalaljuk az örömöt stb. Sokat tapasztal, más embereket, környezetet, netán eghajlatot, tengert lat, micsoda élmények ezek neki!
Én is így gondolom, ahogy a 16-os.
Engem szinte babakoromtól vittek mindenhová a szüleim, és mikor nézegetjük a régi képeket mondjuk olyan útról, ahol 3-4 éves voltam, simán bevillan 1-1 emlékkép, vagy érzés. Az egészre persze nem emlékszem, de az érzésre, amit ott éreztem, igen.
Plusz szerintem valahol szoktatás kérdése is ez (nem babakorú gyerekeknél).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!