Én nagy családot akarok, a feleségem pedig már nem akar több gyereket. Így is boldog leszek? Nem lesz hiányérzetem?

Nálunk ez fordítva volt: akartam 2-3 gyereket, neki egy gyerek is sok volt.

Végül elváltam, de már késő volt. 41 éves vagyok, de vannak mostohagyerekeim. Ami csak a konfliktusok okozója, mert a gyerek anyja rossz néven veszi, hogy sokszor túlvetem a súlykot, nagyon anyáskodok felettük.

Én eddig minden "Nem akar a férjem/feleségem gyereket, mit csináljak?" kérdések alatt mindenki azt válaszolja kivétel nélkül, hogy "Hagyd ott! Nem lehet az igaz szerelmed, hogyha ilyen horderejű kérdésekben nem egy a célotok!"

Úgyhogy én is csak ezt tudom javasolni: hagyd ott. Keress olyat, akivel megegyezik a célotok.

3, csak egyet linkelj, ahol ezt már meglévő gyerek mellett mondják!

Gyerekvállalás vagy gyerek "nem vállalás" előtt szokták ezt tanácsolni, nem akkor ha a meglévő gyerek melletti továbbiakban nem egyeznek.

Eleve mennyire komolyan akarna több gyereket az, aki az első gyerekét elhagyná emiatt, hogy más nő többet szüljön neki??

Kérdező, egy év múlva térj vissza erre a kérdésre, miután te is kitöltötted.

A férjem homeofficeban van itthon velem amióta megszületett a lányom, most másfél éves. Együtt eldöntöttük, hogy nem lesz több gyerek. Főleg úgy, hogy szeptembertől megy vissza dolgozni az irodába. Biztos nem csinálom ezt még egyszer, főleg nem egyedül.

Szerintem várd ki hogy milyen lesz az az egy év, lehet, hogy neked is megvàltozik a véleményed. Elhagyni meg jó nagy hülyeség lenne ezért 🤦‍♀️

Őszintén szólva érthető a feleséged, hiszen alapvetően a gyerekvállalás tőle követel áldozatot és nem tőled. A várandóság igenis terhes akkor is, ha sokan képesek jó pofát vágni hozzá, és ez tart hónapokig. A szülés fájdalmas, lehet traumatikus volt neki, még ha ezt így nem is mondja, vagy te külső szemlélőként ezt nem így gondolod. Most ha otthon maradsz a gyerekkel, fogsz kapni egy kis ízelítőt, hogy mennyire magányos és egyhangú az egész. Félre ne érts, gyönyörű dolog és rengeteg öröm van benne, de mikor minden egyes nap pontosan ugyanazt csinálod, nincs hétvégéd; a bizonytalanság, hogy vajon fog-e aludni és mennyit és te tudsz-e annyit, hogy kipihend magad… könnyű úgy sok gyereket tervezni, hogy a nehéz része nem rád vár, már pedig akkor sem fogod sosem megtudni, ha az egy évessel te otthon maradsz, mivel az már közel sem ugyanaz, mint széttrancsírozott alféllel akár 1-2 óránként kelni a csecsemőhöz.

Döntsd el, hogy neked mi a fontosabb. A már meglévő családod, vagy az, amit elképzelsz magadnak. Ha le is lépsz, mi a garancia arra, hogy találsz magadnak olyat, aki a te elképzeléseid szerint gondolkodik? És a mostani gyerekednek mit mondasz, ha egyszer megkérdezi? “Anyád nem akart több gyereket, nekem meg fontosabbak voltak a még meg nem születettek nálad?”