Mit gondoltok az életünkről?
A gyerekem magántanuló, a napjaink így telnek:
Reggel hagyom magától kelni, az szinte mindig hét körül van, 20 perces kilengésekkel. Általában velem alszik, vagy ha külön aludt, akkor hajnalban átjön itt aludni. Minden reggel megpuszilgatom, megölelgetem, megkérdezem mit álmodott, hogy érzi magát, hagyom beszélni. Csinálok reggelit neki, általában választhat két étel közül, amik olyanok, amiket szeret, de szerencsére a legtöbb reggelit megeszi. Ehet a tévé előtt, ahol általam engedélyezett mesét nézhet. Szólok neki, hogy siessen. Sosem siet, így negyed óra után szólok, hogy ha nem eszi meg 5 percen belül, elveszem az ételt. Néha elveszem, néha nem, attól függően hogy ment. Tv kikapcs, felöltözik(ha eddig nem tette magától, amíg a kaját csináltam.) Ezért veszekszem vele, van, hogy nem akar. Van, hogy enni sem akar, akkor se, ha ő választotta, vagy ha szereti. Ilyenkor kiabálok, hogy egyen már, mert a következő étkezés az ebéd.
Reggeli után nekiállunk feladatozni. Általában íróasztalnál dolgozik, és csinálja, amit kérek. kb 10 percenként kell szólnom, hogy csinálja már, mert vagy a radírt döfködi, vagy az asztalt firkálja. vagy puffog, nyafog, "nemmegy" meg ilyenek. Amikor nincs kedve, rászólok, hogy nincs játék, ha nincs kész. Nem hallgat rám legtöbbször. Ilyenkor elrakom mondjuk egy legóját a szekrény mellé, és mondom, hogy ha nem csinálja berakom a szekrénybe. Ilyenkor általában csinálja rövid ideig. Aztán újra ez, vagy elrakom a legóját és akkor balhézik. (a gyerek tudja, az anyagot csak nyafog).
Ezt csináljuk, amíg bírjuk, aztán ha nem bírom idegekkel, vagy ő nem, akkor szünet, ilyenkor játszik/ olvas/szaladgál féll-egy órát, akár kint, akár bent. Aztán vissza. Van, hogy fel sem ül 3 órát az íróasztaltól, mert magától akarja nyafogás nélkül csinálni, és ő szól be, hogy hagyjam már csinálni.
Játék után vagy még feladat, vagy ebéd. Nyafog, általában én választom aaz ebédetaz öt féléből, amit tudom, hogy megeszik. Néha megkérdezem, szeretne e választani, ilyenkor mekit választ. Ebéd után még feladat, tjáték néha, aztán meglátjuk, hogy ment. Ez egy tipikus nap., amikor nem megyünk sehova. Amikor megyünk, tehát heti 4x, akkor az egyik evés feladatozást lecseréljük fejlesztésre, különórára,, vagy edzésre. Amikor ez sincs, akkor eegész napos játszóházazásokat iktatunk be, heti kétsze.mindig játszóház van majdnem egész nap, vagy a barátaival, vagy másokkal barátkozik. Nem fix napok, attól függ, hogy állunk a feladataival. Maradék időben ha valamit intézni kell, jön velem. Heti egyszer ilyen hidegben kimegyünk a játszóra, ahol egy barát gyerek mindig szokott lenni. Van udvar, hidegben keveset megy le. Ezen kívül néha hörcsögöt takarít, néha macskázik, sokat legózik, olvas, futkározik a lakáson belül. Szoktunk heti 3x társasozni, mellé heti kétszer alkotni, illetve lekefvésnél minden nap mesélek két titoktündért, illetve valamit az aktuális kedvenc regényéből kb 30 oldalt, ha vkéri, akkor fejből is.
Tabletezni nem tabletezik minden nap, de mikor igen, akkor max egy órát az általam választott játékkal, nem egy huzamban, bár néha azért van, hogy egyszerre lemegy az egy óra. Itthonra magának választ ruhát, ha viszem valahova és nem tud magának választani normális kinézetet , akkor én mondom meg neki. Választhat, hogy zuhaonyozni vagy fürdeni akar, ás előre szólok, mikor kell jönni. Lefekvésnél vacsorára is nézhet mesét, de ilyet kb 3x szeretne csak egy héten. Néha nézünk együtt mfilmet moziban, vagy itthon, mondjuk havi kétszer.
A napjaink nagy része utazással (mnapi kb 3 órát utazunk alsó hangon)sveszekedéssel telik, vannak jó, és kevésbé jó napok. Mit gondoltok, milyen a gyerekem élete?
Pont ezért, mert leírják ennyivel, hogy jajj autista, mikor a 5 különféle diagnózisa van 5 külön embertől. Nem tipikus autista, se aspi, se más. Azt szeretném, ha átlagos problémás gyerekként kezelnék, de erre(autizmusra) hivatkozva magántanuló és a jelenlegi megnevezése(korábban 4 másik volt) a problémáinak az autizmus. Szociális, népszerű, nem kényszeres gyerek, a szabálykövetés nehezére esik és ilyenkor dühös is tud lenni, de minimum nyafog. Ez az összes baja. Nem véletlen nem ment a spec suli sem, nem érdekli a képes megsegítés, a napirend, semmi ilyesmi. Csak nem tudják mi van, én sem tudom mi van, és folyton azzal jönnek, hogy jajj a hétköznapjai nem elég jók, nem kap elég figyelmet, szeretetet, megértést, nem vagyok elég határozott, nem éri elég inger, meg ilyenek. Ilyenek a napjaink, érdekelt hogy látják mások, akik nem csak annyit látnak, hogy épp rákiabálok, hogyha nem marad ülve nincs tablet, vagy épp csak azt látják, hogy játszóházból jövünk egész nap, és "jajj ennek a gyereknek rendszer kell", meg ilyenek.
Szóval vissza az eredeti kérdésre.. Szerintetek jó élete van a gyereknek? Min kellene változtatni, amitől jobb lenne?
válasza:Nagyon szerencsések vagytok hogy ezt a férjed finanszírozálni tudja.
Én egyébként gyanítottam, hogy autista, már a legós dolognál.
Kitartást, remélem egy nap képes lesz önállóan élni.
3 hónapja kapta az első normál legóját, ami minecraftos, azóta legózik NÉHA Szereti a minecraftot(szerette), ezért szerette meg a legót. Előtte volt duplója, sosem érdekelte, egyszer játszott vele. Most másik játékra állt át, mert az a menő az egyik barátjánál, így a legó mellé bejött a tablet és az olvasás. SOSEM volt rákattanva semmire, sosem volt kifejezett érdeklődése. Aktuális menőségei vannak, azokat szereti, de azt sem kifejezetten.
Egyik autisztikus tulajdonság sem jellemző rá, csak a szelektív evés és a könnyen frusztrálódás. Most pl engedtem 30 percet tabletezni, amíg írtam, úgy cisnál, mintha semmit sem játszhatott volna és világgá akar menni..
Nyilván nem a semmitől lesz valaki magántanuló egyébként, sok adhds/auti/érzelmi zavaros gyerek magántanuló.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Nálunk több autista is volt oviban is, suliban is, gyerekeim barátai között is. Sokfélék, mert van, akinek komoly dührohamai voltak, míg a másik csak izgága és az arcodba beszél, a harmadik meg csak zárkózottabb. De hát jártak suliba.
Igazából el sem tudom képzelni, hogy ennyire össze legyek nőve a már sulis gyerekemmel, pedig a kisebbnél (7) még szintán előfordul havonta egyszer, hogy átjön valamiért hajnalban. Nálunk nincs ennyire fix rendszer, vannak persze követelmények, napirend, mikor kell kelni, feküdni, enni, tanulni... meg megyünk különórákra... és vannak hisztik is bőven, amit hol így, hol úgy sikerül megoldani, és válogatósak is sajnos. A legfontosabb meg ekkora korban mindkettőnek a kortársi kapcsolatok és már igényeljük mind az én-időt is, amikor csak úgy egymás mellett vagyunk, de persze szoktunk játszani is, ha épp van hozzá kedvünk és időnk. És persze vannak ünnepek, vendégségek, utazások, amikor meg teljesen eltérünk a napirendtől.
válasza:Szerintem 7 evesnek túltolod a feladatozàst. Az èn gyerekem is 7 èves ès magàntanulò. Ha Magyarorszagon laktok, akkor tudom, hogy kell majd vizsgàznia, de akkor sem èrdemes annàl többet nyaggatni, mint amire kedve van. Az alsòs tananyag, de főleg az elsős, màsodikos sokkal egyszerűbben elsajàtìthatò jàtèk es olvasàs közben.
Èn probàlnèk sok mindent elengedni lazìtani, sok minden nem èr meg egy veszekedèst.
Az èn gyerekem mostanàban sokat telefonozik, tavaly haloween òta sztràjkol ès nem szeret kimenni. Előtte rengeteget voltunk a termèszetben, meg jatszòhàzaztunk mi is.
Szerintem jòl csinàlod, ne görcsöld tùl, az a lènyeg, hogy a vizsgàn àtmenjen es fejlődjòn.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!