Mit gondoltok az életünkről?

A gyerekem magántanuló, a napjaink így telnek:

Reggel hagyom magától kelni, az szinte mindig hét körül van, 20 perces kilengésekkel. Általában velem alszik, vagy ha külön aludt, akkor hajnalban átjön itt aludni. Minden reggel megpuszilgatom, megölelgetem, megkérdezem mit álmodott, hogy érzi magát, hagyom beszélni. Csinálok reggelit neki, általában választhat két étel közül, amik olyanok, amiket szeret, de szerencsére a legtöbb reggelit megeszi. Ehet a tévé előtt, ahol általam engedélyezett mesét nézhet. Szólok neki, hogy siessen. Sosem siet, így negyed óra után szólok, hogy ha nem eszi meg 5 percen belül, elveszem az ételt. Néha elveszem, néha nem, attól függően hogy ment. Tv kikapcs, felöltözik(ha eddig nem tette magától, amíg a kaját csináltam.) Ezért veszekszem vele, van, hogy nem akar. Van, hogy enni sem akar, akkor se, ha ő választotta, vagy ha szereti. Ilyenkor kiabálok, hogy egyen már, mert a következő étkezés az ebéd.

Reggeli után nekiállunk feladatozni. Általában íróasztalnál dolgozik, és csinálja, amit kérek. kb 10 percenként kell szólnom, hogy csinálja már, mert vagy a radírt döfködi, vagy az asztalt firkálja. vagy puffog, nyafog, "nemmegy" meg ilyenek. Amikor nincs kedve, rászólok, hogy nincs játék, ha nincs kész. Nem hallgat rám legtöbbször. Ilyenkor elrakom mondjuk egy legóját a szekrény mellé, és mondom, hogy ha nem csinálja berakom a szekrénybe. Ilyenkor általában csinálja rövid ideig. Aztán újra ez, vagy elrakom a legóját és akkor balhézik. (a gyerek tudja, az anyagot csak nyafog).

Ezt csináljuk, amíg bírjuk, aztán ha nem bírom idegekkel, vagy ő nem, akkor szünet, ilyenkor játszik/ olvas/szaladgál féll-egy órát, akár kint, akár bent. Aztán vissza. Van, hogy fel sem ül 3 órát az íróasztaltól, mert magától akarja nyafogás nélkül csinálni, és ő szól be, hogy hagyjam már csinálni.

Játék után vagy még feladat, vagy ebéd. Nyafog, általában én választom aaz ebédetaz öt féléből, amit tudom, hogy megeszik. Néha megkérdezem, szeretne e választani, ilyenkor mekit választ. Ebéd után még feladat, tjáték néha, aztán meglátjuk, hogy ment. Ez egy tipikus nap., amikor nem megyünk sehova. Amikor megyünk, tehát heti 4x, akkor az egyik evés feladatozást lecseréljük fejlesztésre, különórára,, vagy edzésre. Amikor ez sincs, akkor eegész napos játszóházazásokat iktatunk be, heti kétsze.mindig játszóház van majdnem egész nap, vagy a barátaival, vagy másokkal barátkozik. Nem fix napok, attól függ, hogy állunk a feladataival. Maradék időben ha valamit intézni kell, jön velem. Heti egyszer ilyen hidegben kimegyünk a játszóra, ahol egy barát gyerek mindig szokott lenni. Van udvar, hidegben keveset megy le. Ezen kívül néha hörcsögöt takarít, néha macskázik, sokat legózik, olvas, futkározik a lakáson belül. Szoktunk heti 3x társasozni, mellé heti kétszer alkotni, illetve lekefvésnél minden nap mesélek két titoktündért, illetve valamit az aktuális kedvenc regényéből kb 30 oldalt, ha vkéri, akkor fejből is.

Tabletezni nem tabletezik minden nap, de mikor igen, akkor max egy órát az általam választott játékkal, nem egy huzamban, bár néha azért van, hogy egyszerre lemegy az egy óra. Itthonra magának választ ruhát, ha viszem valahova és nem tud magának választani normális kinézetet , akkor én mondom meg neki. Választhat, hogy zuhaonyozni vagy fürdeni akar, ás előre szólok, mikor kell jönni. Lefekvésnél vacsorára is nézhet mesét, de ilyet kb 3x szeretne csak egy héten. Néha nézünk együtt mfilmet moziban, vagy itthon, mondjuk havi kétszer.

A napjaink nagy része utazással (mnapi kb 3 órát utazunk alsó hangon)sveszekedéssel telik, vannak jó, és kevésbé jó napok. Mit gondoltok, milyen a gyerekem élete?