Aki sírni hagyta éjjelente a gyereket, mennyi ideig tartott mire leszokott róla?
Természetesen nem kisbabáról van szó, hanem 1 év körüli gyerekről.
Nem, nincs más megoldás.
Mivel anonim az oldal, kérlek nyilatkozzon olyan, aki megtette.
Hány napig tartott éjjel a hiszti? Az elalvással és nappalokkal nincsen baj, ennek tudatában kérem a válaszokat.
1 éves korig csecsemő...
Miért sír? Nem akar aludni? Nem akar egyedül lenni? Vagy?
Hamar elalszik, pontos napirendünk van, a cselekményekből mindig tudja mi következik. Illetve a nappali alvások is rendben vannak.
Viszont miután este elalszik, rá kb 10-20 percre elkezd sírni ismeretlen okokból. Ha nem reagálok rá, még hangosabban és hisztisebben sír.
Kaján és cumin aludna vissza, de valamiért nem találja a helyét, dobálja magát, sehogy nem jó neki és ezért is sír. És ezt rendszeresen, egész éjjel így nyomja 10-20 percenként már hónapok óta.
Én meg nem bírom már ezt a kialvatlanságot..
4-es, írta a kérdező, hogy hónapok óta tart, kár azzal kecsegtetni, hogy 2 hét és vége, ha reagál rá. Nem, nem lesz vége, bármilyen válaszkész is.
Kérdező, apa nem tudja átvenni az éjszakák egy részét? Együttalvást próbáltátok már?
1 évesen nem igen van pavor. Valamint a kérdező leírása sem utal pavorra, az teljesen másképp néz ki.
Másrészről a valódi kérdésre nem tudok válaszolni, mert sosem hagytuk a lányunkat sírni éjszaka, se kicsiként, se nagyobbként. Nálunk van az ágya mellett egy matrac (ikea kurya ágya van, földre tett matraccal, így egy szintben vagyunk). Mikor sír, ott fekszünk mellette, míg megnyugszik. Ez általában 8-12 között pár perc, 2-3 után meg már ott is alszik valamelyikünk.
Én nem látok különbséget egy 1 éves és egy 1 hónapos gyerek között, aki sír éjszaka (segítséget kér), mert egyedül érzi magát, valami megzavarta, nem tud visszaaludni. Ki segítene neki, ha nem a szülő? És mit érezhet ha azt érzi, hogy a szülő sem segít, nem számíthat rá? Én nem gondolom, hogy ez nyom nélkül elmúlna. Persze itt sokan nem hisznek a kisgyerekkori "traumákban" (amik szerintük nem is azok, hisz nekik is volt, mégis tök normálisak :D ). De ezeknek ha akarjuk, ha nem, lesz lenyomata a gyerek tudatalattijában, a legelemibb szinten. Gondolom minden ember a legjobbat akarja a gyerekének, mégis sokan az ilyen dolgokat olyan könnyen elengedik. Pedig a jó az lenne a gyereknek (gondoljunk már bele, egy 1 éves, nélkülunk kiszolgáltatott gyerekről van szó, akinek nem csak azért van szüksége ránk, hogy enni adjunk neki, hanem hogy a lelki világát is támogassuk. És sajnos nem jár le a munkaidő este 8kor). Szerintem ebben a korban ennek egy döntésnek kéne lennie, hogy támogatom a gyerekemet vagy oldja meg ahogy tudja.
Én rosszul viselem a kialvatlanságot. Ezért van az hogy a férjem is segít, van amikor viszi az egész éjszakát is ha kell illetve azért van ott a matrac, mert így könnyebb elviselni, nem kell járkálni. (Magunk közé nem vennénk).
És le leszek pontozva, mert milyen már, hogy a gyerek dirigál és az anya nyomja el az igényeit meg rendelje magát alá, meg rosszabb ha egy kialvatlan anyja van, minthogy "megtanul egyedül visszalaudni" stbstbstb... De nem, nem kell alárendelődni a gyereknek, csak tudni kell kezelni a gyerek _valós_ igényeit és nem a szőnyeg alá söpörni. Azért vagyunk mi a felnőttek. Ha kell, segítséget kérünk hozzá.
Hiányzik neki a közelség és a biztonság. Ennyi.
Próbáld ki, hogy magad mellé veszed, átfogja aludni az éjszakát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!