Két hét múlva szülök és elbizonytalanodtam, ez természetes ilyenkor?

Igen, leírtad kb. minden anyuka érzéseit. Aztán majd jön az a pont, amikor meglátod a tetteidben konkrétan anyukádat és szinte a fejed vered a falba, mert bizony elő-elő fog bukkanni, akkor is, ha elutasítod. Ilyen az élet. De csináljuk, és megpróbáljuk a legjobban csinálni. Olvasgass az "elég jó anya" fogalmáról ;) és nyugi!

A különbség közted és az anyukád között, hogy ő soha a büdös életben nem fogja elismerni, hogy bármiben is hibázott, te viszont igen. Nem kell tökéletes anyának lenni, szeresd a gyereked és ezt mindig mutasd ki, akkor meg fogja bocsátani, ha időnként elszakad a cérna.

A 2.válaszadóval teljesen egyetértek. :)

Én nem értek vele egyet, mert attól, hogy anyáink nem mondják ki az érzéseiket, minden csak feltételezés. Honnan tudod, hogy nem őrlődik? Akkoriban ezt nem volt divat bevallani. Az pedig, hogy szarul csinálta, nem jelenti azt, hogy nem tett meg mindent, ami akkor tőle telhető volt. Hogy ennyire tellett, az más kérdés. Semmivel sem jobb ember az, aki szarul nevel fel egy gyereket, mint az a gyerek, aki csak rosszat feltételez a szüleiről, könyörület nélkül. Ha igazán mások akarunk lenni, akkor beszélgessünk! Nyíljunk meg! Ott van a különbség, szerintem, nem a gondolatokban.