Miért nem szólhat bele az apa az abortuszba?

Egyrészről a terhességnek lehetnek életre szóló szövődményei is, itt nem csak 9 hónapról van szó.

Másrészről: tegyük fel, hogy megszületik a gyerek, és apuka lelép. Mert ő nem erre gondolt, vagy már nem tetszik így az asszony, vagy jött egy selymesebb bőrű csajszi. Anyuka meg ott áll egyes egyedül azzal a kevéske gyerektartásával, ami nemcsak hogy portio minor a valós költségekhez képest, de nyilván a nőnek minden szempontból kompromisszumos élete lesz, nem tud olyan munkát vállalni, elvégre 4-re oda kell érni a gyerekért, ha egyáltalán kap bármi munkát, hiszen még covidos időszak előtt sem az egyedülálló anyuka volt a munkáltatók álma, hát még most, amikor minden 2. héten hazaküldik a gyereket, mert kettőt tüsszentett. Mit gondolsz, ki fog otthon lenni vele? Az átlag magyar apa még akkor sem marad otthon, ha benne marad a házasságban, nemhogy válás esetén.

Vagy mi van akkor, ha ő is csak olyan apuka lesz, mint akikről itt is rendszeresen olvasni? Kora reggel elmegy, késő este hazajön, gyerekével alig találkozik, vagy egyáltalán nem, anyuka hulla fáradt, mert hónapok óta alig alszik, mert hát apuka dolgozik, neki muszáj kialudnia a 10 óráját, anyuka meg végülis csak babásat játszik otthon, neki elég a 4 is.

Én azt gondolom, hogy amíg nincs komoly következménye apuka részéről annak, hogy nem foglalkozik a gyerekével, akkor addig ne is lehessen beleszólása. Nincs nálam a bölcsek köve és nem tudom, hogy ilyesmit lehetne-e csinálni, de én például biztosan nagyon komoly feltételekhez kötném a beleszólást. Például, ha menet közben mégis válás lesz a vége (és az mindegy, hogy melyik fél kezdeményezi), akkor nem csak gyerektartást, hanem asszonytartást is fizetni kell. Arra játszanék, hogy a fizetése nagy része igenis vonódjék egyből le. Ugyanígy, ha orvosilag igazolt tartós szövődmény lépne fel a nőnél szülés után, akkor annak a terápiáját is fizesse meg a férfi (nálam például inkontinencia alakult ki, 300 ezer forintba került lézereztetni).

Olyanokra még ugye ki sem tértem, hogy ki az, aki hónapokra, évekre kiesik a munkájából, és azért vannak olyan nők, akik szeretnek dolgozni, esetleg karrierjük van, nem csak állnak a kasszában. Vagy éppen elkezdett dolgozni egy új helyen próbaidősként, de a terhesség miatt elküldik, alig volt munkaviszonya, nem kap GYED-et. Akárhonnan közelítem meg ezt a kérdéskört, itt minden körülmények között a nő az, aki kockáztat, nem is kicsit.

A férfinek az a sorsa, hogy elvetetheti a nő a férfi gyermekét, nem dönthet benne.

A nő sorsa meg az, hogy ő hordja ki a magzatot, ami nagy szívás a férfi részéhez képest, aki csak élvez egyet.

Mindkét nemnek megvan a maga "szívása", de összességében szerintem a nő szív többet.

Már miért szólhatna bele?? Elvégre a nő testéről van szó, ő kell minden kellemetlenséget, fájdalmat, a 9 hónap terhességet, a szülést, az ezzel járó (általában negatív) testi változásokat és az esetleges szövődményeket is elszenvedje, jó hogy már nem kényszerítik rá akarata ellenére, pusztán a férfi kedvéért. A lelki részéről ne is beszéljünk, az ugyanis, hogy valaki NEM akar gyereket (hisz nyilván azért megy abortuszra) és mégis kényszerítik a megtartásra, egy életre szépen haza tud vágni. Depresszió és egyéb “finomságok” garantálhatók.

Szerintem az az abszurd, hogy valakiben egyáltalán felmerül a kérdés, hogy ugyan miért nem szólhat bele a férfi is.

Azért ne csináljunk már úgy, mintha egy terhesség-szülés pusztán annyival járna, hogy striáid lesznek. Az embertelen fájdalomról, a terhesség kellemetlenségeiről és a millió féle testi változásról + lehetséges szövődményekről miért nem esik szó? Azért ne bagatellizáljuk már el a dolgot, ez az egész folyamat rohadtul igénybe veszi egy nő szervezetét, sőt! Ugyan nagyon ritkán, de bele is lehet halni, legalábbis jóval nagyobb arányban, mint pl abortusz közben.

Itt nagyon nem arról van szó, hogy miért nem viseli el a nő, hogy striái lesznek (megjegyzem: miért is kéne elviselnie bármi olyat, amit nem akar, főleg, hogy cserébe nem kap “semmit”), hanem arról, hogy NEM AKARJA azt az adott terhességet! Hisz aki önszántából abortuszra készül, az meglepő módon azért teszi, mert nem akar gyereket. Innentől senkinek nincs joga az ellenkezőjére kényszerítenie őt. A férfiaknak ideje megtanulni, hogy ebbe az egész folyamatba addig van beleszólásuk, amíg gumit húznak a farkukra, ergo védekeznek. Ez van, a természet így alkotott meg minket, a nők azok, akik képesek kihordani és megszülni egy gyereket, innentől a döntés is az övéké. Ráadásul abortusz idején még nagyon nincs szó kifejlett gyerekről, maximum embrióról/magzatról, ami az abortusz pillanatában olyannyira fejletlen, hogy fájdalmat sem érez.

Kérdező, te menthetetlen vagy.

Férfi vagy? Mert egy nő nem beszélhet így a többi nőről, ez valami hihetetlen.

Ha mégis nő vagy, akkor az "urad" tulajdona vagy? Mert totál úgy írsz a saját nemedről, mint a férfi nem tulajdonáról, akinek nincs szabad akarata olyannyira, hogy egy terhességről sem dönthet.

Az is mekkora ellentmondás, hogy "van beleszólása". Mégis mi a túróra gondolsz?

Anya meg akarja tartani, az apa nem. Akkor szerinted abortusz, hisz a férfi ezt akarja.

Anya elvetetné, apa megtartaná. Akkor szerinted meg kell szülnie a nőnek.

Mert felvilágosítanálak, gyerek kérdésben nincs kompromisszum, igen vagy nem, nincs olyan, hogy félig megtartjuk, félig nem.

Itt nem beleszólásról beszélünk, hanem DÖNTÉSRŐL. A nő döntéséről! pont.

"hogy az apa egyenértékű szülő az anyával, tehát ugyanúgy kötelessége minden, mint az anyának"

És ez így is van, DE! Ez onnantól nyer értelmet, hogy megszületett a gyerek, akiről gondoskodni kell. Azt pedig fel kell fogni és ésszel belátni, hogy egy gyereket kihordani és megszülni kizárólag a nő tud, minden kellemetlenséget, fájdalmat és szövődményt, ami felmerül(het) egyedül ő szenvedi el, tehát értelemszerűen a döntés is az övé. Az ő része a gyerek "csinálást" illetően kimerül annyiban, hogy beleélvez párszor a nőbe, onnantól minden teher a nő nyakába szakad.

Ráadásul mai napig rengetegszer fordul elő, hogy kedves apuka szépen lelécel, aztán fizet havi pár tízezer Gyt-t (már ha fizet egyáltalán), anyuka meg oldjon meg egyedül mindent. Tervezett és akart gyereknél is lazán előfordul, hogy a pasi meggondolja magát, berezel és inkább lelép. Na akkor mi van? Előtte kardoskodik és szülésre kényszeríti a nőt, aztán meg lelép. Ki szív ilyenkor? A nő. Ez nem így működik, hogy egy olyan döntésbe, mint terhesség-szülés, aminek terhe egyedül a nő vállát nyomja, beleszólhat egy pasi, akin aztán sehogy nem tudod számon kérni, ha mégis meggondolja magát és elhúzza a csíkot.