Milyen anyának tartod magad?

Nálam a türelemmel nincs gond, viszont nagyon nehezen ülök le velük koszolósabb játékokhoz. Egy társas, kártya vagy babakonyhás főzés bármikor jöhet, de a hideg is kiráz, ha valamelyik bedobja, hogy gyurmázni vagy festeni szeretne. 1-2 hetente ráveszem magam, de többet is lehetne.

Illetve borzasztó finnyás vagyok és nagyon nem mutatok jó példát azzal, hogy a maradékaikat kidobom, de képtelen vagyok legyűrni, amihez hozzáértek.

Nem vagyok rossz anya szerintem, de nehezen vetkőzöm le azt a mintát, amit anyám tolt mindig, hogy a házimunkát elénk rakta. Igazából próbálok erre tudatosan figyelni, hogy letojom, hogy néz ki a konyha, ha valamelyik gyerek játszani akar velem, megvár a kupi, de sokszor kapom azon magam, hogy azt mondom, mindjárt, csak még megcsinálom ezt, megcsinálom azt, aztán fél óra múlva se vagyok még ott. Többet kéne velük leülnöm játszani. Szoktam, de szerintem nem eleget, és a koszolós tevékenységek nekem is olyanok, mintha a fogamat húznák.

Kevésbé kéne engednem a nassolást, és egyáltalán, több rendszert kéne vinnem az evésbe, mert rendszeres, hogy totál eltolódnak az időpontok. Ez egyértelműen az én rossz hatásom, én se tudok időben enni, és emiatt eszembe se jut akkor, amikor kellene.

Mindezek mellett egyébként beszélgetek velük, itt vagyok nekik, nagyon sok a puszi, ölelés, szeretetteljes a kapcsolat, ezért azt gondolom, alapvetően jó anya vagyok, csak kicsit figyelmetlen és szétszórt, meg halogató.

Nagyon igyekszem jó lenni, leküzdeni a hozott rossz szülői mintát, szokásokat, amiket én tapasztaltam gyerekkoromban.

Amikor még terveztük a gyereket, én is lefektettem a magam naaagy elképzeléseit, hogy "én majd sosem, én bezzeg majd..."

Aztán mint mindenki, én is koppantam, mert a gyerekem is írja a szabályokat, így igyekszem kompromisszumot kötni és figyelni az igényeire.

Türelmetlen vagyok néha, de csak ha rossz napom van és az nem a gyerek miatt van, hanem csak nehezen veszem a kanyarokat. Szerencsére a lányom elejétől fogva egy nyugodt kisangyal, sosem volt még vele nagy problémám eddig. Nagyon kedves és visszafogott személyiség.

A férjem azt mondja, jó anya vagyok, a lányom ragaszkodik hozzám és szeret, és csak ezek számítanak.