Akinek van fia is és lánya is, mik a különbségek a 2 gyermek között? -értem ezt rosszcsont,kedvesség, szófogadósságra,nyafogás STB

A lányom kezelhetetlen, rideg, negatív, nem tud szeretni senkit, öntörvényű, irigy, udvariatlan, zárkózott, okos.

A fiam szeretetteljes, empatikus, simulékony, kedves, segítőkész, udvarias, nyitott, tanulási nehézségei vannak.

8L

Iszonyatosan hisztis, akaratos, követelőző, ritka amikor tiszta a feje és értelmesen lehet vele beszélni, még játszani sem tudunk leülni vele rendesen pl társasozni vagy kártyázni, mert neki semmi nem jó, 1 percig nem tud nyugton ülni.

5,5F

A fentiek teljes ellentéte.

Szófogadásban azért van, hogy a fiúnak is többször kell szólni, de amíg pl reggel ő szépen egyedül elkészül hang nélkül, addig a lánnyal már csúnyán veszekedni kell mire vonyítás közepette hajlandó megmozdulni

Nekem egy apától vannak.

1 év van közöttük, a lányom az idősebb

A lányommal sokkal simábban ment a dackorszak. Ő az apjához kötődik jobban. Nem olyan közvetlen, inkább egyedül játszik el. Nagyon megfontolt, higgadt, és szemlélődőbb típus.

A fiammal jobban megszenvedtük a dackorszakot. Több volt a kifakadás. Ő inkább rám van tapadva. Igazi társaság függő. Ő bele a közepébe típus.

Mind a ketten kedvesek, és együtt érzőek, de a lányom szófogadóbb és megbízhatóbb. A fiam kreatívabb, és jobban benne van a társasági életbe. Nem szöges ellentétei egymásnak, vannak amibe hasonlítanak, és amiben nem.

A fiam a megtestesült jó gyerek, jól tanul, szabálykövető, megértő, kedves, tényleg semmi gondom vele (10 éves).

A lányom (5 éves) eleven, pörgős, hisztis, akaratos, de természetesen Ő is kedves, nagyon is szerethető gyerek. Más típusok, de ez nem a nemüktől függ, ez személyiség.

Nekem a két fiam (azonos apától) is tök más :) Az egyik csendes, jóeszű, nagyon magabiztos, megfontolt, társasági, de lusta, kicsit sunyi és játszmázós érdekember is tud lenni. Ő dackorszakosként elég nehéz eset volt, viszont "cserébe" irdatlan jó alvó volt és nagy napirendkövető. A másik empatikus, szorgalmas, segítőkész, de totál szétszórt és nagyon hangos, és amennyire félénk, amikor semmi oka rá, olyan rosszkor jut eszébe bohóckodni, szóval amolyan ambivalens művészlélek. Nála kimaradt a dackorszak, viszont 4 éves korában aludta át először az éjszakát.

Egyébként meg nekem öcsém volt az, aki csendes volt, szófogadó, érzékeny, segítőkész... anyámat mindig az ujja köré csavarta, s aki mellett mindig én voltam a hisztis, ajtócsapkodós, "hagyjálbékénutállak" drámakirálynő, akinek pedig példát kellene mutatnia. Aztán én ezt az őszinteséget :D valamelyest kinőttem, s fősuli után tök jóban lettünk anyámmal, Öcsém viszont amint tehette lelépett külföldre az egész családjával s már vagy 10 éve haza se jöttek. S bár szeretem őt, nem volt véletlen, hogy messzire menekült anyám túlzott pátyolgatása és túl jó fiú imidzs elől, és fáj is, hogy jól itt hagyott engem is az öreg szüleinkkel.

Úgyhogy nem tudom, mit akarsz prognosztizálni a kérdéssel, de se azon nem múlik a személyiség, milyen nemű a gyerek, se a látszólagos jól nevelhetőségen, alkalmazkodóképességen nem múlik, hogy később milyen kapcsolatod lesz vele, mert ez annyira soktényezős.

A lányom (6,5) és a fiam (3) is nagyon kedves, bújós, szeretetteljes gyerek. Egyikük sem kimondottan rossz, de a lányom picit nehezebb személyiség, nagyon figyelemigényes és ingerkereső, hajlamos a nyafogásra és a követelőzésre. A fiam alapvetően nyugodtabb, csendesebb típus, de ha robban, akkor nagyot - ebben eléggé rám hasonlít. Szófogadás téren egyikkel sincs nagy gond, persze azért feszegetik a határokat, hiszen gyerekek, de többnyire itthon tesztelik a türelmünket, máshol nem szokott velük gond lenni.

Ugyanaz az apjuk, ha ez számít.

Én nyugis, csendes gyerek voltam, szófogadó, öcsém meg egy hülye hisztis kis görcs, aki még 12 évesen is földhöz bxta magát ha valami nem tetszett neki.

Ő volt a kisebb, így az anyja full elkényeztette.