Hogy változott meg a kapcsolatod a pároddal, miután megszületett a baba?

Kevesebb időnk jut egymásra. Szerencsések vagyunk, mert azért éjszaka jól alszik a kezdetektől fogva kb, sosem kellett órákat ébren lennem vele, bár most a fogzások miatt megébred éjszaka, de mi bevesszük magunk közé, és így mindenki nyugodtan alszik tovább (15 hós). Viszont este hulla fáradt vagyok, férjem is a munkától. Sokszor szinte alig beszélgetünk, nekem állandóan az itthoni teendőkön jár az eszem, miután hazaér, fürdetésig ő van el a gyerekkel, én meg csinálok mindent, amire napközben nem volt lehetőségem a gyerek miatt.

Szex is ritkább lett valamennyivel, de ez is a kimerültség miatt van. Amikor van, az mindig jó, csak sokszor megbeszéljük, hogy egyikünknek sem maradt ereje estére. :D Időszakosan változik.

A vitáinkat szerintem jobban tudjuk kezelni az utóbbi időben, bár ez nem a gyerek miatt van.

A hétvégék kaotikusabbak lettek, egyelőre sokkal kevesebb idő/lehetőség jut a nyugodt, közös programokra. Ez azért fárasztó, nyomasztó mindenkinek.

Hozzájön az is, hogy megint terhes vagyok (tervezett baba), így több a korlát, szülés után megint könnyebb lesz, mint most.

Összességében azért minket közelebb hozott, imádjuk a kislányunkat, alig várjuk a következőt is, de azérr sok dolog van, amivel meg kell küzdeni. Ahhoz viszont eddig elég erősnek bizonyult a kapcsolatunk, hogy az ilyeneket túljussunk.

A kapcsolat minősége nem változott. Vagy ha lehet, még közelebb kerültünk egymáshoz, újfajta partnerkapcsolat épült ki, hogy megtanultuk egymást segíteni a szülői feladatokban is, meg támogatni és biztatni a nehezebb pillanatokban.

De amit az #1 mondott, hogy kimerültebbek vagyunk, kevesebb az időnk egymásra, az sajnos nálunk is igaz. Mi most próbálkoznánk a tesóval (szintén 15 hónapos kislány mellett), de nehéz összehozni a 2-3 napi együttléteket, amik hatékonyak lennének, mert este munka után próbáljuk meg behozni a napi lemaradást így kb mindenben (én is már dolgozom, szóval a házimunka és a gyerekkel való minőségi együttlét is ilyenkorra korlátozódik, vagy dolgozunk itthonról, amikor beteg a gyerek, de hát akkor meg aztán tudod, mennyire tudunk bármit is csinálni :D ), plusz sokszor van az, hogy ha üresjárat is van, mint pl most, akkor kicsit megpróbálunk kikapcsolni, relaxálni, semmittenni, ami megint egymástól független.

Mi iszonyatosan eltávolodtunk egymástól.

Nekem volt szülés utáni depresszióm, ami nagyon későn lett diagnosztizálva. Az se segít(ett), hogy semmilyen segítségünk nincs. Hogy az elmúlt 20 hónapban egyetlen napot tudtunk kettesben lenni. Hogy az első 15 hónapban minden éjszaka 3-10szor kelt és most 20 hónaposan is elvétve vannak átaludt éjszakák. Biztos bicskanyitogatóan hangzik, de az se tett jót a kapcsolatunknak, hogy amióta megszületett (2020.03) azóta a férjem itthon van, így 0-24ben látjuk egymást, nincs intimitás, nincs az az egészséges távollét a másiktól. Emellett persze hatalmas segítség, hogy nem egyedül kell a gyerekkel lennem, de attól még nem könnyű.

Ezen a héten kezdte a bölcsit. Heti 3 nap. Ettől azt várjuk, hogy lesz némi időnk egymásra. Illetve kezd a nagyszülőkkel is jó viszonyt kialakítani, így mostmár rájuk tudjuk bízni, csak hát nem itt laknaka szomszédban.

A lényeg ami lényeg, hogy előttünk rettentő sok munka van, hogy a kapcsolatunkat a gyerek előtti szintre vissza tudjuk hozni. A párterápiát is januártól kezdjük. Semmiképpen nem szeretnénk elengedni egymást, csak azért mert most nem minden habos-babos rózsaszín, mint az elején.