Miért bántom a gyereket?

Szerintem csak a hormonok tombolnak benned.. nekem is van egy másfél éves fiam, most vagyok 25 hetes terhes és Én is érzem magamon, hogy olykor-olykor ingerültebb vagyok a kelleténél... bár én soha nem ütöttem meg, nem is fogom (engem vertek gyereknek) én is eléggé rá tudok kiabálni, mondjuk általában kinevet, aztán kínomba már én is nevetek :D

Nem hiszem, hogy gond van veled. Te feszült vagy, Ő meg feszegeti a határait, nézi meddig mehet el.

Próbáld kicsit elengedni a stresszt és másképp látni.

Kitartást!!

Hozott mintàk? Plusz a terhessèg.

De tènyleg ne üsd őt. A kisgyerekek ilyenek, a lànyomnak is volt olyan időszaka, amikor direkt rohant az ùttestre.

Én is kaptam verést gyerekként és rossz rá vissza gondolni. Traumaként maradt meg. Én büntetést találok ki a kisfiamnak ha rosszapkodik sarokba áll, nincs tv, édesség egy darabig. Ez be szokott válni. A hisztit meg úgy tudod kezelni ha nem veszed fogyelembe rájön , hogy nincs értelme és abba hagyja mert őt is lefárassza. Ha nincs veszélyforrás a közelében hagyd ott a szobába egy darabig. Vagy ha melletted van tegyél úgy mint aki nem reagál, ahogy befejezte álj vele szóba, ne szokja meg azt hogy nem figyelsz rá.

Sok sikert, remélem valami hasznodra lesz.

Eszköztelen vagy. Én utána néznék olyan nevelési módszereknek, melyek a verés helyett alternatív, tudatos eszközöket kínálnak, melyek működnek és melyekkel olyan mintát adsz a gyerekednek, amit felnőttként is hasznosíthat illetve a saját gyerekei nevelésében már az fog visszaköszönni. Ilyenek a pozitív fegyelmezés, az erőszakmentes kommunikáció, az együttérző nevelés vagy a beszélj úgy, hogy érdekelje.

Nagyon sokan vagyunk fáradtak, kimerültek, emiatt ingerültebbek, sokkal kevésbé tudatosak a gyerek nevelésben. De az nem segít, ha bedobjuk a gyeplőt és elengedjük magunkat bele, mert a végén tényleg csak a ordibálás és verés marad meg mint eszköz, mert már nem lesz kapcsolatunk a saját gyerekünkkel csak az erő(szak).