Csak én idegenkedek annyira a bölcsödétől?

Nekem 26 hónaposan fog bölcsibe menni. Korábban én sem (szívesen) adnám be, pedig a pénz sokkal több lenne, ha visszamennék dolgozni, de a gyereknek még korai lenne, úgy érzem. Persze van, akinek nincs választása.

Jövőre nekem sem lesz, megy bölcsibe, mert gyesből megélni nem lehet.

Mondjuk egy ilyen kérdésre ahogy látom csak olyanok írnak, akik ismernek olyat, ahol nem vállt be a bölcsi, de akkor már én meg leírnám, hogy nekem milyen jó tapasztalataim vannak. 22 hónaposan kezdte a fiam a bölcsit, és már az első naptól szívesen járt. Itthon nagyon rossz evő volt, ezért aggódtam kicsit, de ezt nekem a bölcsiben nem akarták elhinni, mert ott mindenből kétszer is repetázik.

A másik, ami otthon aggasztott, az a beszéde volt. Nem igazán beszélt még két évesen sem, aztán elég hirtelen beindult a dolog. Nem tudom, hogy ez a bölcsi hatása volt-e, de amíg csak itthon volt, nem akart haladni a dolog, hiába beszéltem hozzá nagyon sokat.

Azt sem jelenteném ki, hogy nem foglalkoznak a gyerekekkel. Én ahányszor megyek érte, és bekukucskálok az ajtón, mindig azt látom, hogy a gondozónők a földön ülnek a gyerekekkel, mesét olvasnak, hol egyik, hol másik gyerek szalad oda hozzájuk puszit adni, ha valamelyik elesik máris megy oda valaki felemelni és megvígasztalni, stb.

Szóval nekem csak jó tapasztalataim vannak, talán azt az egyet leszámítva, hogy télen elég jól terjednek ezek a prüszkölős betegségek, de ugye ez eléggé elkerülhetetlen egy olyan helyen, ahol sok gyerek van együtt.

Csak kicsit feldühített, hogy az első válaszoló szerint nekem még kutya sem való... Nem vagyunk egyformák, és ezt tiszteletben lehetne tartani, én sem ítélem el azokat, akik otthon maradnak a gyerekükkel, ameddig csak lehet. Én ezt is megértem. Csak én úgy érzem, hogy szükségem van arra, hogy valami mást is csináljak. Nem egyből 8 órát dolgoznék, egy ideig csak mondjuk 4 órát, de valami más elfoglaltság tényleg jó lenne. Nem gondolom, hogy a gyerekemen kell "lógnom" egész nap, nem ettől érzem magam jó anyának. És ettől még én nevelem, nem más, és nem maradok ki az életéből, csak más is a része lesz az életének rajtam kívül, ez pedig szerintem nem baj.

Persze lehet, hogy nem így gondolnám, ha nem külföldön élnénk mindenféle segítség nélkül, társaságom a férjemen és a lányomon kívül nincs, és 2 éve nem itthon ülnék munka nélkül.

És nem, nem áldozat itthon lenni, csak tényleg jó lenne, ha más ingerek is érnének, mert elbeszélgetek a lányommal, ez nem gond, de ez a társalgás még igencsak egyoldalú :)