Miből jöttetek rá, hogy ADHD-s,vagy figyelemhiányos a gyerek és hogyan kezelitek? Pszichológussal vagy esetleg mást tesztek ezügyben?

Iskolakezdéskor panaszolták a tanárai a viselkedését, körbejártuk, amit kértek. Majd iskolát váltottunk, lett egy csodálatos osztályfőnöke, elfogadó légkör és türelem és mit ad Isten, a gyerek viselkedése megváltozott és szó szerint nincs rá panasz.

Mi 1 évig hittük hogy ADHD, aztán rá kellett jönnünk, hogy "csak" alkalmatlan pedagógusok kiégett csoportja volt, nem betegség.

Nem mondom, hogy mindenkinél ez van, de azt igen, hogy fokozott óvatossággal kellene bánni a megbélyegzéssel és edukálni kellene a szülőket (meg szanálni a rossz pedagógusokat a pályáról, csak hát mivel már lassan senki se marad ott, nyilván örülnek, ha van valaki, csak hát milyen, ugye..)

Az ADHD-t mostmár szerencsére azért jobban észrevenni, mint mondjuk 10-20 éve. Akkor még mindenkire ráfogták, hogy neveletlen, jól ki kell picsázni majd attól helyrejön, stb. Bár pont a napokban tömtek meg erőszakkal egy autista gyereket az oviban ebédidőben, mint egy kacsát. Még mindig van hová fejlődni az országnak. Rengeteg a dilettáns, primitív, maradi, kiégett pedagógus. A halaimat nem bíznám sokukra, nemhogy egy gyereket, méghozzá e egy problémás gyereket.

Nézd, az ADHD-nek vannak bizonyos figyelmeztető jelei. Ha a gyerek szinte sosem tud megülni a fenekén, akkor is a kezeivel, lábaival babrál. Gyakran járkál fel-alá. Egyik pillanatról a másikra felpattan. Nem tudja visszamondani, mit olvasott, mit hallott, mert a figyelme máshol jár, állandóan elkalandozik. Mindenben belekap, úgy váltogatja mondjuk a hobbikat, mint a fehérneműt. Összeszedetlen, szétszórt, izgága. Nemcsak néha, hanem sokszor. Fáradékonyabb is lehet a társainál, mert nagy energiát emészt fel állandóan arra összpontosítani, hogy ne hibázzon, rendesen figyeljen a feladataira, másokra. Ha meg is tudja magát játszani felnőtt koráig, mert előfordulhat, akkor addigra a kezeletlen ADHD miatti frusztráltság, folyamatos stressz következtében kialakulhatnak másodlagos pszichiátriai kórképek is, mint például evés zavarok, depresszió, szorongás. Ugyanúgy, mint mondjuk sok felnőtt koráig rejtve maradt autistánál. Lehet kezelni az ADHD-t természetesen. Nemcsak gyógyszerekkel, hanem fejlesztő feladatokkal is. Az okostelefonra is vannak olyan alkalmazások, amik megtanítanak jobban koncentrálni. Úgyis állandóan azt nyomkodják a mai gyerekek. Ismervén az átlag magyar szövegértést, megjegyzem mielőtt valaki beszólna : ezeket nem a gyógyszeres kezelés alternatívája gyanánt írtam, hanem kiegészítő terápia.

Egyetértek az első hozzászólóval!

Unokatesóm fiára mondták rá, hogy ilyen-olyan baja van, nyílt titok volt, hogy az az óvónők célja, hogy vissza tartsák, esetleg el is küldjék egy másik óvodába, mert ők ehhez nem elég képzettek.

Addig addig ment ez, míg el nem vitték a gyereket magánba (!), nem az óvoda általam kijelölt pszichológushoz stb, és papírt kaptak róla, hogy a gyereknek az égvilágon semmi baja nincs!

Utána hirtelen minden probléma megszűnt és 'meggyógyult' a gyerek :D

Régen a beteg gyerekeket sem ismerték fel, és ezért volt nekik rossz.

Most a rosszul viselkedőket is betegnek titulálják, akkor is, ha semmi bajuk.

Várom, hogy mikor alakul ki a normális egyensúly, és a rossz pedagógiai munkát vagy a gyenge szülői nevelést nem fogják a biológiára, hanem rávilágítanak.

A kezelés nélkül maradt gyerekek is szenvednek, de a félrekezelt egészségesek is, mert nem oldódik meg a problémájuk így se, úgy se.