Negatív dolog az, ha egy gyerek mindent megkap?

Önmagában nem lenne baj. De nagyon sok ember ehhez hozzászokik, természetesse válik számára.

Aztán amikor beüt a krach, pld apuka cége egy csapasra csődbe megy, vagy meghal az aki ezt a jómódot teremti, és elzárodik a pénzcsap, akkor jön a kétségbeeses és a depresszió.

Mi is átlagon felül tudnank a lányunknak biztosítani dolgokat, de nem tesszük, sőt, ő azt sem tudja, hogy ezt megtehetnenk. Normális ertekrendű gyerek (14 éves), és nagyon szeretnénk, ha ilyen is maradna. 😉

Igen.

Sajnos ez neked a természetes és még 20,30 évesen is úgy gondolod, hogy a szüleidnek kell megteremteni azt, hogy neked jó legyen.

Szerintem alapvetően nem segíti a személyiségfejlődést, ahogy az sem ha mindig segítek a gyerekemnek. Jó dolog ha meg tud adni az ember bármit a gyerekének, ellenben rengeteg minden nem megvető amire meg szüksége lenne, de ezáltal ezek a skillek nem fejlődnek ki.

Plusz az is kérdés, hogy hogyan milyen úton kapod meg a pénzt vagy az áhított dolgot? Első böffre vagy azért tenni is kell? Illetve megtanítottak e bánni a pénzzel vagy csak kapod? Ismered e a pénz értékét? Tudod e hogy ha most akarnál a piacon elhelyezkedni, az adott munkával mennyi idő kéne a havi zsebpénzed megkereséséhez?

Sokan, akiknek a seggük alá van tolva minden, hajlamosak érdemtelenül magas lovon ülni. Téged nem ismerünk, ám az elgondolkodtató hogy negatív kontextusban hozzák fel neked, akik téged jobban ismernek.

Nem. Csak a szegények mániája ez,hogy ha mindent megkapsz életképtelen leszel. En is kaptam 20 éves koromra például egy családi házat. Tudod mi lett az eredménye? Hogy 35 évesen van diplomám, férjem,2 gyerekem,dolgozunk és élvezzük az életet,nem a hitelt,a csokot meg a babavárót nyögjük! Mert a pénz egy dolog,minden más a neveltetésen múlik.

Akik szerint baj,azok sajnos irigyek,de ez jó magyar szokás,majd megtapasztalod. Ha tanulsz rendesen,akkor semmi baj nincs ezzel.

Mi az a minden ? Meg drága dolgok és sok zsebpénz? Magyarországon sok mindenkinek minden drága .

Az irigység meg sajnos ott van az emberek többségében Magyarországon.

Nem az eletkeptelensegrol van szó, hanem arról, hogy kevésbé tanulja meg megbecsulni a dolgokat, meg hogy mennyit kell valamiért dolgozni, vagy hogyan kell beosztani a pénzt.

Én igazán nem tartoztam azok közé, akik mindent megkaptak. Telefont utolsónak kaptam az osztályban, jóval a többiek után, divatos ruhát anyum nem vett, vagy csak ritkán, mert sokallotta rá a pénzt. Sokaig ő kötötte a pulcsijainkat.

Ennek ellenére persze hálás vagyok a szüleimnek, mert ehelyett a tanittatasomra spóroltak. Lett is jó munkám jó fizetéssel.

És most, felnőtt fejjel, mikor a saját pénzemet osztom be, azt mondom, el vagyok kapatva. 10 éve biztos megnezem, mi mibe kerül, most meg megveszem, mert épp kívánom, vágyok rá, legyen az egy tularazott tábla csoki, vagy csizma, mindegy.

Persze spórolok mellette, de szóval azt akarom mondani, hogy a jomodhoz könnyen hozzaszokik az ember (akár maga teremtette, akár a szülei), és ha rosszabbra fordul a helyzet, nehéz újra alacsonyabb igényekhez alkalmazkodni.

"Nem. Csak a szegények mániája ez,hogy ha mindent megkapsz életképtelen leszel. En is kaptam 20 éves koromra például egy családi házat. Tudod mi lett az eredménye? Hogy 35 évesen van diplomám, férjem,2 gyerekem,dolgozunk és élvezzük az életet,nem a hitelt,a csokot meg a babavárót nyögjük! Mert a pénz egy dolog,minden más a neveltetésen múlik.

Akik szerint baj,azok sajnos irigyek,de ez jó magyar szokás,majd megtapasztalod. Ha tanulsz rendesen,akkor semmi baj nincs ezzel"

Ötös, és lett egy ilyen kivagyi stilusod is hozzá. Öröm az ilyen ember. 😂😂

Ez nem kivagyiság. Csak az ember megtanulja,hogy sok esetben tök mindegy milyen ember vagy,csak az alapján fognak megítélni mid van. Ha többre vitted,akkor is ha esetleg csak amiatt mert jó családba születtél,az alapján ítélnek.Ez sokáig nagyon bántott,ma már elfogadtam,a saját közegedben kell mozogni,és akkor nem kell ezzel foglalkozni.

Tipikus példája,hogy én pl.adakozok egy szervezetnek,ahol a gyerekeim kinőtt ruháit,játékait kapják meg többszörösen hátrányos helyzetű gyerekek. Nem az én jogom megítélni,ő miért került oda,hogy nincs pénze a gyereknek cipőre,vagy szülinapi ajándékra. Ha megtenném,én lennék a kivagyi ugye....amikor a gyerekemnek anno 500 ezres babakocsit vettünk,akkor bezzeg nyelhettem a sok mocskot érte egy-két szülőtől. Ezt tudomásul kell venni,hogy ez nekünk nem pénz,másnak meg igen. Ha nem szólok meg senkit,engem milyen jogon szólnak meg érte?

Azt pedig cáfolnám amit a 7es ír. Ez is neveltetés kérdése.Én nagyon hálás vagyok mindenért amit kaptam,és amiért megdolgoztam. A tudatos pénzkezelés,befektetések,pedig az életünk része. Erre mindenképp meg kell tanítani a gyereket.Én is végig melóztam anno pár nyarat diákmunkásként,hiába nem voltunk rászorulva,apám úgy gondolta szükséges,és tök igaza volt.