Szörnyű anya vagyok/leszek?
Sziasztok!
Kicsit hosszú lesz, előre is bocsánat, megprobalom röviden és tömören hogy érthető legyen.
2 éve született egy kisfiunk aki súlyos szívbetegen jött a világra a 40.heten. Pár hetes korában elvesztettuk őt🖤 hatalmas mely és sosem gyógyuló sebeket szereztünk a férjemmel,amik sosem fognak igazán begyogyulni.. Voltak hullám völgyek, 1x akartunk 1x nem babát. Jött a korona, költözés stb stb stb. Aztán pedig most beszélgetünk urja a baba témáról hogy jövőre belefogunk a baba projektbe. De itt jön a bökkenő. Nagyon nagyon rossz érzés, és nagyon furcsa is egyben... De ha kislány lenne nem tudom hogy tudnám elfogadni.. Félek tőle milyen lenne 1 lánnyal. Úgy amblokk, hiába is tagadja az ember minden nőnek van 1 vágya az adott gyermek nemét illetoen. Nekem kisfiú. Undorító szar embernek érzem magam azért amiért így érzek, de nem tudom mit tehetnek ellene.. Egyszerűen taszít a gondolat hogy lányom legyen... És nem tudom miért. Talán az elvesztett fiam miatt? Félre értés ne essék, a történtek után bárminek örülnénk csak teljesen egeszseges legyen ❤️ de mégis bennem van egy furcsa érzés amitől nem tudok szabadulni.. Mit lehet tenni ellene? Mit tanácsoltok? Irtózatosan rossz embernek érzem magam emiatt 😭
Van egy nagy fiam és egy nagy lányom. Midig úgy gondoltam, hogy 3 gyerekem lesz és a nagyokhoz jön egy kis lány, ha valaki terhes lett körülöttem sajnáltam, hogy fia lesz, évekig azzal győztem meg magam hogy nem kell a 3. mert fiú is lehet(a férjem nem akart 3.at).
Nem értem mért szeretem a nagy fiam, nyugodt baba volt, könnyebb kamaszkorral mint a lányomnál, a bölcsiben mindig a fiúk akiket jobban megkedvelek(kisgyermek nevelő vagyok).
De mikor + lett a tesztem tudtam, hogy fiú(előtte volt egy vetélésem). Már nem izgatott, hogy mi lesz csak maradjon. Egy kis csoda, amikor ránézek szerencsésnek érzem magam, hogy itt van, főleg úgy hogy utána terhes lettem, de sajnos beteg baba volt, előbb tudtam meg hogy beteg, mint azt, hogy lány.
Amiket írsz, azok külsőségek.
Az egész családom nőies nőkből áll/állt.Én meg már 9-10 évesen is fiú ingbe aktatáskával(1986-ban),És fiú köpenybe jártam suliba.És mindenféle lányos cuccot élből elutasítottam, hiába akarta anyám "átadni"
Meg miért baj,hogy a lányod is fiús lenne?Kevesebbet érnek a fiús lányok szerinted?Vagy bánják őket?
Szerintem amiket meg lehet tanítani,az hogy legyen igényes, tiszta,rendezett,a stílusát majd ő kitalálja.Legyen kedves,de tudja megvédeni magát.Megtanítani tanulni, és hogy legyen érdeklődő.Legyen komprmisszumkész, de ne legyen megalkuvó.Ilyesmik,de ezeket ugyanúgy egy fiúnak is meg kell/lehet tanítani.Nem a miniszoknyától és magassarkútól nő egy nő.
Először is az egészség a legfontosabb, teljesen mindegy a neme. Az pedig meglep, hogy egy ilyen trauma után mégis ragaszkodsz egy valamihez, a kisfiúhoz és olyanokat írsz, hogy “taszít a gondolat, hogy lányod legyen” egy ilyen trauma után, ami veled történt. Neked kéne tudnod és érezned a legjobban, hogy szerelmetek gyümölcse, a kis lurkó csak egészséges legyen a többi nem számít! Neked kéne a legjobban tudni, hogy ez mit jelent! Ez az ellentét a storyd + ahogy ezek után gondolkodsz + h meg ezt meg is kérdezed nagyon fura.. de érzed te ezt..
Először is fogadd együttérzésem a kisfiú miatt! Ez szörnyű :/
Másodszor pedig Én megertelek, mert én pedig kislany hoz ragaszkodom, én nagyon kislányt szerettem volna, pedig Fiú vagyok, szóval nem csak a Nőknek van ilyen álmuk, ne legyenek sztereotipiáid!
Szóval megértelek. De tovább csak akkor tudsz lepni, ha a múltat lezárod. És nem azt a kisfiút probalod mindenhol keresni, aki már nincs itt :/ Ha tovább tudsz lepni, ha képes vagy egy gyereket nemtől függetlenül felnevelni, mert ettől nincs csodalatosabb, akkor, de csak akkor fogj ebbe bele! És egy lány igenis sminkeljen, vegyen magasssarkut stb!
Amit te átéltél és amit érzel pszichológusnál lehetne feldolgozni, terápiában - ami nem pár alkalmat jelent. És igen, mivel az éréseiddel dolgozol eleinte benne van, hogy rosszabbul is érezheted magad, de alapvetően egy jó szakember mindig csak olyan mélyre megy, ameddig te engeded és végigkísér.
Egy barátnőm pont úgy járt ahogy te egyébként... Neki 27dik héten vették észre, hogy a kisfiának csak három szívkamrája van (óriási hiba, mert ezt már sokkal előbb látni lehetett volna). Császárral kivették, 2 napot élt szegény. Ők egyből próbálkoztak volna, de a császár miatt egy évet várniuk kellett. Aztán amikor elkezdték, nem jött össze. Asszem 3 év után a 3.lombikra sikerült. Kislány lesz. Ő pont azért örült neki, mert nem fogja tudatalatt sem az elvesztett fiára emlékeztetni, így a kislányként nem kell azzal a teherrel indulnia, hogy teljesítse be a bátyja sorsát is. Talán ebből az aspektusból nézz rá a saját helyzetedre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!