Szörnyű anya vagyok/leszek?
Sziasztok!
Kicsit hosszú lesz, előre is bocsánat, megprobalom röviden és tömören hogy érthető legyen.
2 éve született egy kisfiunk aki súlyos szívbetegen jött a világra a 40.heten. Pár hetes korában elvesztettuk őt🖤 hatalmas mely és sosem gyógyuló sebeket szereztünk a férjemmel,amik sosem fognak igazán begyogyulni.. Voltak hullám völgyek, 1x akartunk 1x nem babát. Jött a korona, költözés stb stb stb. Aztán pedig most beszélgetünk urja a baba témáról hogy jövőre belefogunk a baba projektbe. De itt jön a bökkenő. Nagyon nagyon rossz érzés, és nagyon furcsa is egyben... De ha kislány lenne nem tudom hogy tudnám elfogadni.. Félek tőle milyen lenne 1 lánnyal. Úgy amblokk, hiába is tagadja az ember minden nőnek van 1 vágya az adott gyermek nemét illetoen. Nekem kisfiú. Undorító szar embernek érzem magam azért amiért így érzek, de nem tudom mit tehetnek ellene.. Egyszerűen taszít a gondolat hogy lányom legyen... És nem tudom miért. Talán az elvesztett fiam miatt? Félre értés ne essék, a történtek után bárminek örülnénk csak teljesen egeszseges legyen ❤️ de mégis bennem van egy furcsa érzés amitől nem tudok szabadulni.. Mit lehet tenni ellene? Mit tanácsoltok? Irtózatosan rossz embernek érzem magam emiatt 😭
válasza:"hiába is tagadja az ember minden nőnek van 1 vágya az adott gyermek nemét illetoen. "
Nem, nincs igazad. Nekem se volt. Két gyereket szerettem volna és azt, hogy ellentétes neműek legyenek. Pont hogy mindkettőt megtapasztalhassam.
válasza:Jézusom…egyik sem jobb a másiknál. Nekem is első szempont volt, hogy egészséges legyen, de utána elsőként kisfiút szerettem volna, és örülök, hogy az is lesz. Ugyanakkor én is úgy vagyok, mint az első, valamikor a jövőben szeretnék tesót is, lehetőleg kislányt.
Szerintem nem vagy rossz ember, ha tudat alatt is, de tuti, hogy az elvesztett kisfiad miatt érzed azt, amit. Mielőtt belevágtok a babaprojektbe, szerintem keress fel egy pszichológust. Hidd el, nem szégyen, főleg egy olyan veszteség után, ami titeket ért! De így, ilyen érzések mellett és lelkiállapotban még nem állsz készen az anyaságra újra szerintem.
válasza:Olyan rossz, mikor pont az első válaszok kegyetlenek és gonoszak..
Én is azt ajánlanám, hogy keress egy olyan pszichológust, aki segít megbírkózni a gyászoddal, esetleg végigkíser a babaprojekten, terhességen. Egyedül irtó nehéz. De addigis, semmiképpen ne szégyenkezz, az érzéseiden nem tudsz így csettintésre változtatni!
válasza:Voltam szakembernel többször is. De csak rosszabb volt, a legfajdalmasabb sebeket tépte fel, így hagytuk. Úgymond egyedül lettem túl rajta.
Nem maga a kislány taszit, hanem nemis tudom... Mas, sokkal másabb egy lány mint 1 fiú. Biztosan örülnék a lánynak is mert már néztünk lanyneveket is, és boldogsággal tölt el ha kimondom a nevet. De mégis. Olyan furcsa lenne. Mindig is fiús anyukának képzeltem el magam, mikor kiderult hogy fiú lesz a fellegekben jártam. Imádtam, és valami hihetetlen érzés volt mikor kiderult hogy kisfiu. Talán félek attól hogy egy lányt kell pelenkazni, a fiuktol hogy mikor fogják megbantani ilyenek... Ensem tudom pontosan. Lehet azért mert ensem vagyok igazán nőies no? Azaz sminkelek, ügyelek a hajamra, korom, stb stb de sosem hordtam szoknyát és magassarkút is csak nagyon, nagyon ritkán. (talán évente 1x de lehet sokat mondok.) lehet a félelmem abból fakad hogy félek mit is tudnék neki átadni mint nő a nőnek. A fiúkkal másabb sokkal. Nem tudom mi lehet ez az érzés, de nagyon fusztral.
válasza:Rossz a kapcsolatos magaddal vagy a nokkel? Anyukddal milyen?
Esetleg nem az elveszett fiadat szetned reszben vissza kapni?
Mas nem jut eszembe
válasza:Egy fiút nehezebb pelenkázni.🤣
Egyébként teljesen ugyanolyan egy lány, mint egy fiú kisgyerekként. Később pedig attól függ, hogy hogy nevelted.
Ha előítéletekkel, sztereotipizálva, akkor azt is fogja beteljesíteni, amitől tartasz.
Ha nyitottan, egyenlően, teljesen más lesz az eredmény.
Pl: a nőiesség belülről fakad. Nem a külsőségek adják. Én úm. "nem adok magamra", nem vagyok "megcsinálva", se köröm, se smink, haj is csak természetesen, mégis 1000 % nő vagyok és nem félek, hogy mit adok át.
válasza:Olyan mélységes fájdalmat nem éltem át, mint te. Őszinte részvétem!
Én pont az ellentéted vagyok, mindig is kislányt szerettem volna, és fiam lett. Mikor kiderült, 25 hetes terhesen, én bevallom letörtem, sírtam is. Kb 1 hónap volt mire túltettem magam rajta. Ráadásul 18 hetesen még kislányt mondtak.
Mikor megszületett a fiam, mások is szültek (nyilván :D ) és az egyik anyuka ikerlányokkal volt várandós, irigyeltem is. Majd megszült...
Oxigénhiány és egyéb komplikációk miatt az egyik lányuk 8 napot élt, a másik életben van de nem tud járni, beszélni, önállóan semmit sem tud csinálni csak levegőt venni és feküdni :(
A szobatársam kislánya 2 hónaposan megsüketült.
De már akkor ott a kórházban, mikor az iker kislányokat vitték az újszülött intenzívre, akkor úgy utáltam magamat!!!
Hogy valaha egy percre is a gyerekem neme volt a problémám... Közhely, de tényleg a legfontosabb az, hogy egészséges legyen!
A fiamat meg mindennél jobban imádom, nála jobb gyereket soha, de soha nem kívánhatnék magamnak :)
válasza: válasza:Én szerintem meg azért szeretnél fiút, mert a kisfiadat akarod visszakapni.
És ha fiad születne, az elmúlt időszak "tűnhetne"úgy mint egy rémálom, de mivel ott egy kisfiú, már"tűnhet" úgy hogy felébredtél belőle.
Nagyon nagy tragédia elveszíteni egy gyereket,nagyon sajnálom.
5 éves kisfiam van,előtte volt egy vetélésem 8 hetes terhesen,és mikor mondom a kisfiamnak, hogy anyának gyönyörűsége, vagy egy szem gyermekem,mindig összeszorul a torkom, mert eszembe jut a másik baba, pedig ő meg sem született.
Ebből a rémálomból , ami veled történt, nem lehet felébredni, mindig ott lesz, de lehettek még boldog család akármilyen nemű gyereketek lesz.
Én drukkolok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!