Normális, hogy szülés után pár héttel nagyon a kicsire vagyok hangolódva érzelmileg? A naggyal mef alig bírok.

Abból ahogy írsz róla úgy érzem gondoskodó anyuka vagy.

Éppen ezért hidd el a bölcsi nem megoldás. Egy az, hogy mivel otthon vagy egy újszülöttel nem is nagyon vennék be, na meg nem is lenne etikus azokkal szemben akik dolgozni mennének és nem jut nekik hely.

Próbálj vele türelmesebb lenni. Mi az amin veszekszel vele?

Esetleg családi napközibe vinnem a helyedben heti pár napot, megnezni hogyan érzi magát. De ez rosszul is elsülhet. Úgy érezheti, hogy őt "lepasszolod"

Teljesen megrendült a nagy világa a kicsi érkezésével, és ezt nem tudja kezelni. A lányom három és fél éves volt, mikor a kicsi érkezett, de még ő is megváltozott akkoriban, hiába nagyobb. Ha leszidtam valamiért, teljesen kiakadt, kistesó előtti időkben sosem esett így kétségbe. Nehezen élte meg, ha valamit nem jól csinált, szerintem azt hitte a kis fejében, hogy ilyenkor már nem is szeretjük őt annyira. Kistesóval nem foglalkozott, max a fürdetésnél segített kicsit.

Aztán eltelt pár hónap, közben ezerrel foglalkoztunk vele, és lassan elhitte, hogy a világa velünk nem változik, csak egy új szereplő csatlakozott hozzá. Azóta ölelgeti, puszilgatja, stb., odáig van érte, a viselkedése is normalizálódott.

Foglalkozzatok sokat a naggyal. Tesó nélkül sem könnyű egy dackorszakossal, de amíg nem mutatod ki, hogy könnyebb a kicsivel, addig szerintem jó úton haladsz. A bölcsi, napközi most még nem jó megoldás erre, inkább csak olaj lenne a tűzre. A lányom már bölcsis, majd kiscsoportos ovis volt, de még ő is szomorkodott, amiért nem lehet itthon velünk.

Kitartást!