Akinek kizárt, hogy gyermeke szülessen, hogy sikerült feldolgoznia?
31 évesen petefészekrák miatt kiműtötték mindenemet (tah+bso +rom műtét). Akkor nem foglalkoztatott még egyáltalán a gyermekvállalás, így egyáltalán nem viselt meg a tény, hogy semmilyen módon nem lehet saját gyerekem, csak a túlélésre koncentráltam.
Az azóta eltelt években sem foglalkoztatott ez a dolog, egészen kb. mostanáig. (35 vagyok)
Most kezdem úgy érezni, hogy jó lenne, szeretnék... Elképzelem, milyen érzés lenne, milyen lehet a szülés, sokat olvasgatok róla és álmodok vele... De ugye lehetetlen, tehát hiába képzelem el.
Viszont úgy érzem, hogy ezzel az érzéssel kezdenem kéne valamit, mielőtt becsavarodok.
Van itt olyan, akinek hasonló okból kizárt, hogy saját gyermeke szülessen, ha igen, hogy sikerült feldolgoznod?
Az ember nem a szülésért vállal gyereket. A szülés általában cudar szar, azt felesleges sajnálnod, hogy nem élheted át.
Saját, szívszerinti gyereked pedig még lehet.
Igen, tudom.
Csak néha fáj, hogy soha nem ismerhetem meg az érzést, hogy milyen mikor egy nőnek fejlődik a baba a méhében, milyen érzés lehet, ahogy hétről hétre növekszik, végigélni ezt az egészet, stb. Nem konkrétan a szülésre gondolok.
Örökbe még fogadhatsz. 45 év a korhatár.
Én már azon is túlvagyok. :(
De ha van keresztgyereked, akkor sem maradsz annyira magányos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!