Miért akarnak a nők minden áron háborítatlan szülést?

"Pl. Valódi gyermekágyi időszak, hordozókendő, igény szerinti szoptatás, csecsemővel együtt alvás..."

Ez nem mindenkinek válik be, és nem is mindenkinek megfelelő. Sose aludtam a gyerekemmel, mindenki a saját ágyában, saját szobájában aludt. Sose hordoztam, sose szoptattam igény szerint, mert nekem és a gyereknek így felelt meg.

Le lehet pontozni a régi idők miatt....

Mikor volt ,,regen"? Mert a hordozàs, együtt alvàs, igèny szerinti szoptatas egy ideje kikopott. Màkonyt adtak a kisbabàknak, meg fellógattàk a gerendàra, hogy ne legyenek ùtban. Az ùjszülött fürdővizèbe csirkelàbat rakta egyes videkeken.

Tehàt a mostani ,, termèszetes divat" nem (csak) a règi tapasztalatokon, hanem a mondern kutatàsokon -pl neurolgia, alvàsmintak, bèlflòra tanulmànyozasan alapszik. Meg a modern igenyeken, ahol a gyerek èrdeke a hazimunka elè helyeződik, mert nem a túlelèsre jatszunk.

A 12-es szépen összefoglalta. Azért nem szeretnék élni a mesterséges oxi és az epidurál lehetőségével, mert ezek nélkül biztonságosabb a babára nézve is a szülés. Nem, nem azért mert szeretem a fájdalmat, meg szeretek szenvedni, hanem mert tisztában vagyok a veszélyeivel.

Egyáltalán nem minden jó, ami modern. A két szó azért távolról sem egymás szinonímája.

#22

Azt nem tudom mennyire kell régre visszamenni, nem mélyedtem bele annyira ebbe, csak előadásokban hallottam, hogy néhány dolgot így csináltak régen és azok a dolgok most újra előjöttek (jah de volt sok borzalom is, kati, meg beleásták a gyereket a földbe... persze nem ezekre gondoltam :)

De köszi h hozzátetted a tudományos kutatásokat, mert én az alapján írtam ezt a pár példát, amiket tudományosan alátámasztottak.

Arról én nem vitatkoznék h ezekről mit gondolnak mások, nem mindenki hisz a tudományos tényekben, én igen, de nem is kell mindenkinek ezeket elfogadnia.

És nem is ez a téma, bocsánat h így eltereltem ☺

Nekem meggyőződésem, hogy a női test azért olyan, amilyen, hogy meg tudja szülni a babát. Ebbe a folyamatba felesleges belenyúlni, mert sok esetben komplikációkhoz vezet, amikből aztán nagyon gyakran császár lesz. Ami elkerülhető lett volna, ha mindent hagynak a maga útján folyni. A külsőleg adott oxitocin irtózatos fájásokat csinál, amikben nincs szünet. Hamarabb kifáradsz, jobban megszenveded az egészet, nem tudsz mentálisan úgy belevonódni a folyamatba, ahogyan arra szükség lenne. Az epi az egyéni elbírálás kérdése, nálunk lett volna rá lehetőség, a szülés előtti hetekben találkoztam is az aneszteziológussal, elmondta szépen részletesen, hogy hogy néz ez ki, én meg ott sápadoztam neki, amikor beszélt a csigolyák közé beszúrandó kanülről. Ezt teljes lelki nyugalommal hagytam ki. Fáj a szülés, nagyon, de annyira nem, hogy ne bírtam volna ki fájdalomcsillapítás nélkül. Nem beszélve arról, hogy állva vajúdtam, bordásfalba kapaszkodva, ez volt a kényelmes és természetes pozíció, már a tolófájások jöttek, amikor beültem a szülőszékbe, ez epidurális érzéstelenítésnél elképzelhetetlen, ha azt kapsz, akkor onnantól te végig háton fekve vagy, a vajúdásnál is, a kitolásnál is, ami csak lassítja és nehezíti a szülést. Nem fáj annyira, lehet, de komplikációkat szülhet. Már csak maga a tény, hogy nem mozoghatsz szabadon. Az emberi anatómia nem a háton fekve szülésre optimalizálódott, nem véletlenül van annyi sok gátszakadás és nehéz szülés. Ha hagynának mindenkit nyugodtan állva/guggolva/négykézláb szülni (ez utóbbi egyébként a faros babáknál is egy hatékony módja a szülésnek, egyáltalán nem lenne amúgy kötelező császározni akkor sem, ha nem fejjel előre áll a baba, csak hát ez nagyobb figyelmet és szakértelmet igényelne az orvosi gárdától is), akkor kevesebb traumatikus szülésélmény lenne (kikönyöklések és vákuum és társai).

Persze jól hangzik, hogy felgyorsítjuk a szülést, de pontosan miért is? Azon kívül, hogy elnyomjuk a testünk természetes fájdalomcsillapítási és megküzdési módszereit és potenciálisan csomó későbbi bajt idézünk elő, mégis mit érünk el vele? Anyaként én azt látom, hogy ha sürgetni akarok bármit, abból mindig csak a baj van. A terhességem alatt is már rá voltam kényszerítve a türelemre, mert az a baba nem fog hamarabb megszületni, mint ahogyan készen áll rá (kivéve persze, ha indítják... Sokszor szintén halál feleslegesen, csak mert az a protokoll az adott kórházban), és miután megszületett is, nem fog hamarabb elaludni, hamarabb felállni, beszélni, kirepülni a családi fészekből, mint ahogyan arra ő felkészül, ha meg sürgetni akarod, abból mindig csak felesleges konfliktusok lesznek. A szülés meg... Akárhány órán át is tart, csak egy-két nap az életedből. Nehéz és fájdalmas, de akkor is csak egy-két nap. Azért lecsippenteni belőle néhány órát, az orvos (nem az én! nem a baba! az orvos!) kényelme kedvéért, hogy aztán a fene se tudja, milyen komplikációkkal küzdjek meg később, nekem nem éri meg.

Én éjfélkor keltem 5 perces fájásokra, de nem igazán tágultam, így 15 óra vajúdás után oxit kötöttek. Vagy ez volt, vagy az, hogy betesznek 5 másik nő mellé szenvedni egy szobába.

Na, hát addig is fájtak azért a fájások, de ami oxi után jött, olyan brutál dolgot sosem éreztem. Mikor kérdezték, kell-e Eda, nyomban igent mondtam, pedig nagyon ellene voltam eredetileg, de annyira fájtak szülés, hogy konkrétan még sem éreztem, mikor beszúrták.

Na de, erre gyorsan kitágultam 4 ujjnyira, viszont a méhnyak még nem simult el, de már jöttek a tolófájások. Végül méhnyak-, és hüvelyrepedéssel teli, borzasztó fájdalmas szülésem volt.

Inkább vártam volna még a kevésbé erős fájásokkal a tágulásra, ha nem akartak volna bevágni vajúdni idegenek közé.

Ha már kihegyeztük az érzéstelenítésre..

Baromi nehéz szülés alatt sem jutott eszembe? Hogy kétjek

Sokkal magyobb problémáim voltak ennél

( nem tudom hányadik voltam)

#25 vagyok, kiegészítésként még annyit: nem gondolom azt, hogy a császár ördögtől való lenne vagy hogy az oxi vagy bármilyen orvosi beavatkozás úgy általában rossz dolog. Megvan mindennek a helye és az ideje, azért szülünk kórházban, hogy ha szükség lenne ezekre a módszerekre, akkor időben közbeléphessenek az orvosok, mindenki egészségét és épségét figyelembe véve.

De a rutinszerű, indokolatlan beavatkozások, a "mert ez a szokás" alapú sürgetése a szülésnek igenis káros és soha nem az anya vagy a baba érdekét szolgálja (persze, mindig ezzel indokolják, de amúgy elenyésző esetekben van valóságalapja, jellemzően az orvos munkaideje és a kórházi dolgozók hiánya a valódi indok, egyszerűen nincs kapacitásuk végigvárni mindenkit, amíg természetesen, nyugodtan megszül, egyszerűbb futószalagra rakni és max 12 óra vajúdás után műtőbe tolni mindenkit).

Nőként én sem értem ezt... De mindegy, nem vagyunk egyformák.

Az egy dolog, hogy az epinek is vannak hátrányai, de az vicc, hogy itt vagyunk a 21. században, és gyakorlatilag a szülési fájdalomcsillapítás nem elérhető egy csomó helyen. Epi-t nem adnak, és az van, amit a 27-es leírt. Én értem, hogy nem lehet beadni akármikor, de alternatívát sem adnak a legtöbb helyen.

Helyette elméleteket gyártunk a "háborítatlan szülés élményéről" és bebugyoláljuk rózsaszín, pillangós felhőcskébe az egészet, meg hogy attól vagy nő, hogy természetes úton, fájdalomcsillapítás nélkül szülsz.

A háborítatlan szülésért küzdő nőtársaimmal csak annyiban értek egyet, hogy a nőnek legyen lehetősége megválasztani a szülés módját, miután kellő tájékoztatást kapott a lehetőségeiről. De ez alap lenne az orvoslásban úgy gondolom, és nem csak a szülésnél.

Tudok példát amúgy háborítatlan szülés "élményről", ami beavatkozás nélküli volt, de borzalmasnak élte meg a nő, iszonyú fájdalom, ráadásul ugyanúgy szenved a következményektől (szakadás, inkontinencia, stb.). Szóval nem kell mindig az oxira fogni, ha rossz a hüvelyi szülés.