Írnának olyan anyukák, akik 25 évesen (vagy több) még szinglik voltak és úgy érezték nekik sosem lesz gyerekük, családjuk?

23 évesen szakítottam az akkori párommal és 25 évesen ismertem meg teljesen véletlenül azt az ember, akivel 26 évesen családot alapítottunk.

Én voltam tipikusan az a lány, aki barátnőkkel elment bulizni és mindenkit felcsíptek csak engem nem. Igaz csak 2 évet szenvedtem, de teljesen azt éreztem, hogy senkinek sem kellek ezután. Hogyan ismerkedjek így??? És hol???

Próbáltam társkeresőt, nyitott voltam a világra de semmi. Az egyetlen esélyes jelölt is egyszer csak beközölte, hogy képzeljem el, randizik egy csajjal… 😄

Teljesen véletlenül egy bárban, a szomszédos asztallal összehaverkodtunk és ott volt A Srác akinek a zsánere voltam és kiszemelt. Kiderült hogy jófej. 😄

Esély és remény mindig van! Csak egy a fontos, hogy ne ülj otthon, mert úgy nincs lehetőség a találkozásra. Kívánom, hogy téged is a megfelelő ember találjon meg rövid időn belül. De ha 5-6 év múlva, akkor sem vagy sehonnan elkésve. A lényeg hogy “a megfelelő legyen” akivel családod lehet. Ismerősöm 40 évesen szült és teljes a boldogságuk.

(A Sráccal még azóta is együtt vagyunk és van 2 gyerekünk. ☺️)

Kb. 25 éves koromra lett az első, viszonylag normálisnak mondható párkapcsolatom, akkor én is úgy éreztem hogy juj, el vagyok késve, és már gyereket meg házasságot fontolgattam... Úristen de jól tettem hogy nem lett belőle semmi! :D 2 év múlva úgy átvert a pasas hogy borzalom. A férjemet 28 évesen ismertem meg, 30 voltam amikor összeházasodtunk és decemberre várjuk a babánkat (most vagyok 33).

Nem érzem hogy elkéstem volna, kiélveztük a közös időszakot, sokat utaztunk, volt egy 1.5 év amikor szingli voltam, akkor is rengeteget utaztam munka miatt meg szabadidőmben is, költekeztem amire jólesett...

Totál megértelek hogy most kilátástalannak tűnhet, én is még 27 évesen is meg voltam győződve hogy a macskáimmal fogok megöregedni, de hát itt vagyunk. (Vicces felhang, hogy férjem nem is magyar, és neki is nagyon gyatra szerencséje volt a nőkkel korábban, ő is azt hitte hogy egyedül fog megöregedni, de most annál jobban becsüljük a kis családunkat).

25 évesen egy haveromnak panaszkodtam,hogy feladom a pasizást,nem lesz gyerekem és karrierista leszek. Túl sok csalódáson és szar kapcsolaton.

Ma ő a férjem és van egy fiunk. :)

28 évesen hazaköltöztem és összejöttünk. Tavaly született a gyermekünk.