Ha megszületik a gyermekünk akkor mennyi fajta életnehézségekre lehet számítani?

hA NINCS szülői segítség, most nem pénzre gondolok, akkor nehezebb. Pl. vigyázni a gyerekre.

Problémát okoz sok anyukánál a hosszú éjszakázás, a bezártság érzés is.

Családi pótlék lesz, az némi anyagi segítség.

Egy gyerek felforgatja a korábbi életeteket. Anyaként (főleg az első fél évben) készenlétben leszel egész nap, hogy tápláld és ellásd a gyereked. Ez rengeteg új apró kihívást jelent nektek. Több olyan helyzet lesz, amiből konfliktus lehet. Fontos a jó kommunikáció kettőtök között. Nagyban függ, hogy a párod például mennyire társ ebben az időszakban. Önként felkell-e a gyerekhez, pelenkázza-e, részt vesz-e a házimunkában... vagy úgy gondolja, hogy az a te feladatod, mivel otthon vagy.

Illetve az is kérdéses, hogy anyagilag mennyire álltok stabil lábakon. Van félre tett összeg, amihez nyúlhattok, ha valami váratlan kiadás jön? Ha nincs, előbb mindenképp gyűjtsetek egy kicsit.

A ház tulajdonosa hogy áll a gyerek kérdéshez? Vannak, akik nem örülnek csecsemős albérlőknek... Jobb ezt is előre tisztázni, nehogy félidős terhesen kelljen új albérlet után keresgélni.

A mennyi az mértékegységre vonatkozik, a fajta pedig típusra, így ennek a kérdésnek nincs értelme.

Mennyi nehézségre lehet számítani: bármennyire, mert nincs két egyforma terhesség, se gyerek.

Milyen fajta nehézségre: A legtipikusabb nehézség szerintem a pénz, mert a propaganda szerint most a baba=pénzeső, de aki összetud adni 2 számot számológéppel, az gyorsan rájön, hogy a gyerek úgy 25 éves koráig egy plusz kiadás és kész. A támogatások ezen minimálisan segítenek, végeredményében mindenképp mínuszos lesz. A másik a megváltozott életforma. A legtöbb ember csak a kisbabákra gondol, hogy cuki, aranyos, öltözteted cuki ruhába, meg elvagy vele aztán pofán vág a valóság, amikor a gyerek egyszercsak elkezd beszélni, és akaratos lesz és meglepődnek rajta, hogy anya szeme fénye pár év után is következetes, sokszor idegtépő nevelésre szorul. Vagy a fejedre nő. Ezt nagyon nem egyszerű feldolgozni, különösen ha előtte is problémáid voltak az életed menedzselésével.

Aztán ezen felül bármi és bármilyen kombinációban felmerülhet gondként, egészségügyi, pszichológiai, családi, szexuális, mentális, stb. Tényleg bármi. Azt mondom igazán nem is lehet rá felkészülni, csak készen várni, hogy bármi jön, meg akarod oldani. Ha ez nincs benned, akkor kellemetlen tapasztalataid lesznek.

Anyagilag nem vészes, pelenka kb 15 ezer havonta (de van mosható is, az még olcsóbb), popsikrém, törlőkendő stb még egy 10es, így havi 25 ezer körül megáll.

De ugye onnantól kapsz csedet, családi pótlékot, családi adókedvezményt, szóval alapvetően ezek bőven kifizetik a plusz költségeket.

Fizijailag nagyon fárasztó. Mint egy edzőtábor, ha sportoltál esetleg. Azaz hajnaltól estig dolgozás.

Lelkileg kemény, megvaltozik az eleted. Egy jo darabig ninca diszko, nincs fodrasz, nincs 8 óra alvás, stb.

De a jó hír, hogy minden egyre könnyebb lesz idővel.

És közben létrehoztál egy kis csodát, akinek az egész világot jelented.

Nekem pl. nincs nagyszülők segítségem, a férjemmel csinálunk mindent ketten. Mondjuk ő nagyon sokat segít a háztartásban, meg a gyerekkel kapcsolatban amit tud pl.büfizteti, sétál vele amíg lefürdök, illetve reggel ha hamarabb felkel mint én, akkor kicseréli a gyerek pelusát. De elsősorban az én feladatom a baba ellátása mivel szoptatok, így szinte folyamatosan velem van, éjjel is én kelek hozzá az etetés miatt.

Engem például az éjszakai felkelések nem viselnek meg. Lehet aludni baba mellett is, pedig mindenki azzal ijesztgetett, hogy az első pár hónapban nem lehet. Én tudok éjjel is kb.6-7 órát, csak nem egyhuzamban, hanem megszakításokkal.

Ami nehézség, az nálunk az anyagiak. Nincs hiányunk semmiben, de érzékelhetően sokkal több lett a kiadásunk.

Aztán a szoptatással voltak nehézségek (a babának is és nekem is). Meg ami nekem nehézség az a rengeteg aggodalom: jól fejlődik-e a baba, eszik-e eleget, csinálja-e már amit kell az adott korban stb.

Nehézség még a rengeteg logisztika amikor megyünk valahová: mennyi cuccot vigyünk neki, hazaérünk-e a következő etetésre, hol tudok szoptatási stb. Ilyenek vannak.

Az albérlet erősen rizikófaktor több szempontból is.

Ha a tulaj most engedi is a gyereket, de 2-3 év múlva úgy dönt, hogy eladja akkor gyerekkel nehezebb lesz új albérletet találni.

Plusz, a bejelentés, mert ugye nem igazán engednek bejelentkezni az albérletbe ami óvodába és iskolába való felvételikor igencsak problémás dolog. Hiába gondolja úgy eleinte az ember, hogy van címe csak a szülőknél Debrecenbe, amikor ő pesti és jól van az úgy. Az első intézménybeadásnál rájön, hogy még sincs jól az úgy.

Engem leginkább a sok aggódás viselt meg. Eszik-e eleget, nem tudott rendesen szopizni és az az iszonyú hasfájás..jáááj:S

Ijesztő mikor egy békésen alvó csecsemő a semmiből elkezd keservesen sírni.

Az anyagi kiadás több, de nem vészes. Eleve úgy vág bele az ember jóesetben, hogy erre legyen pénze.

Engem a bezártság nem viselt meg, mindig is egy kotlóstyúk voltam. (amíg a többi fiatal bulizott én otthon a könyveket, vagy a netet bújtam xd)

Ami még nehéz számomra az a házimunka hozzáegyeztetése a babához, plusz még az, hogy én se legyek egy hulla.

26N, 4 hónapos kislány anyuja