Miért jó gyereket vállalni?

Figyelj szerintem jó dolog ez, meg alapból ösztönös a legtöbb embernél (kivéve annál akit a hideg is kiráz a gondolattol), én mindig arra gondolok mikor én kis gyerek voltam milyen jó volt inni azt a kubut, meg motoroztam az utcában, anya adott 120ft-ot, hogy vehessek fagyit én ugyan ezt szeretném adni a gyerekemnek.

Erről egy regényt lehetne irni, érvelni mellette vagy ellene, de jóval több a pozitivum mint a negativum. :)

Fiatalon szültem 2 gyereket nem volt velük gond, volt kis hiszti kis verekedés.

Nekem voltak elvárásaim, takarít@s kaja stb, így a gyerekek szorultak háttérbe.

Most 40 felett leszarom ezeket, amit tudok megcsinálok, mondjuk itt a nagy lányom ő segítget.

Minden pillanatban a fellegekben vagyok, hogy itt ez a 2 éves csoda, pedig ő a legnehezebb természet, úgy szeret hogy bánt🤭 de van hogy kapok egy gyors ölelést, simit.

Minden percét imádom 🥰🥰

De ezt akkor fogod megérteni, mikor megfogod ránézel.

Én is válaszoltam arra a kérdésre.

Ottva rosdzvoldalát kérdezte meg. Tehát nyilván negatívumokat írt mindenki.

Ettől még (számomra legalább is) több a pozitív oldala. Ezért van több gyerekünk.

Leírhatatlan mennyi örömet adnak.

Nyilván semmi sem lehet csak fekete vagy fehér

Az a szépsége, hogy feltétel nélküli szeretetet fogsz érezni iránta. Ilyet általában nem élünk meg a gyerekünk születése előtt. Sőt, olyan feltétel nélküli szeretetet fogsz érezni iránta, ami hónapról hónapra erősödik, ahogyan egyre inkább megismeritek egymást, és kötődtök egymáshoz. (Persze nem biztos, hogy az első 1-2 hétben fogod ezt máris érezni. Akkor még lehet, hogy csak hulla fáradt leszel :-).

Ha rá nézel, látni fogod, hogy ez a kis lény félig te vagy. Fantasztikus érzés lesz, ahogyan az is, hogy látod fejlődni őt.

Ezzel együtt az első hónapokban lehetsz olyan irtózatosan kimerült, hogy egyáltalán nem úszol a boldogságban, mégis nagyon szereted őt.

Nyilván ez nem fekete-fehér dolog. Nem mindegy, kinek, mik a prioritásai.

Anyósom mondta, hogy akinek nincs gyereke, annak nagyon sok öröm kimarad az életéből. Én úgy tenném valósághűvé ezt a kijelentést, hogy igen, kimarad nagyon sok öröm, és vele együtt kimarad nagyon sok aggodalom és fáradtság is.

Mástól azt hallottam, hogy "óriási öröm" egy gyerek. Igen, óriási öröm, ami óriási kimerültséggel és aggodalommal is együtt jár. Én inkább így mondanám.

Imádom látni, hogy napról napra okosabb, ügyesebb, olyan dolgokra képes amikre előtte nem. Olyan jó, mikor rámmosolyog, hogy meg tudom nevettetni, része lehetek annak, hogy megtanul valamit a segítségemmel. Röviden, a részese vagyok annak, hogy egy kisember cseperedik, közben nagyon nagyon szeret minket.

Aki ezt nem látja minden nap, annak ilyesfajta élményekre nem is volt szüksége, ami nem gond, de nem tudom hogy jutott el oda hogy !2! gyereket is szüljön? Minek? Unalomból?

Egy gyerek nevelése, óvása hogy te felelsz érte minden nap, és nincs szabadság, hatalmas meló, és ő ezt még csak a szeretetével, mosolyával, ragaszkodásával tudja "meghálálni", akinek meg ez semmit nem jelent nyilván úgy látja, hogy nincs benne szépség, "max ha megerőlteti magát".

"Az a szépsége, hogy feltétel nélküli szeretetet fogsz érezni iránta. Ilyet általában nem élünk meg a gyerekünk születése előtt."

Egyik szavaddal ütöd a másikat.

Feltétel nélkül szeretetet csak az adhat, aki kaphat. Na ha egy ember csak akkor érezhet feltétel nélküli szeretetet, hogyha gyereke van, akkor a gyerekednek amíg nem lesz gyereke, addig ő se tudja, így nem is adhat, nem is kaphatsz feltétel nélküli szeretetet a gyerekedtől és a gyereked se tőled, anyád se kaphat tőled, te se kaphatsz anyádtól.

De amúgy ez a te szegénységi bizonyítványod, hogy senki nem szeret feltétel nélkül, csak a gyereked...

Kedves utolsó válaszoló, köszönöm szépen a kötekedő kommentedet. A véleményemet írtam le, amivel nem kötelező egyetérteni.

Hihetetlen, hogy mennyi ember csak piszkálódásra, kötekedésre használja ezt az oldalt. A kérdező a kiírt kérdésére várja mindenki saját, önálló meglátását. Nem azt kérte, hogy egymás nézőpontját ítéljük meg, vagy el.