Mik azok a főbb nevelési irányelvek, amiket érdemes előre átbeszélni?

a hiszti kezelése minden gyereknél egyéni. egyet érdemes lefektetni: hisztivel NE tudja elérni, amit szeretne. pl. ha mesét szeretne még nézni, de megbeszéltétek hogy az előző volt az utolsó, ne erhesse el hisztivel, hogy legyen mégegy. ez ugye következetesség és hisztikezelés is egyben.

a mit kaphat azt beszéljétek meg ti. gondolom édességre gondolsz. főétel helyett ne kapjon, viszont ebéd után lehet vmi apróság. ha nem ebédel, nincs nasi - szankció. de ez a nasi lehet gyümölcs is. vagy tizoraira nasi. ne tiltsátok tőle, de ha egeszseges nasikra szoktatjátok, az mindenképp jó neki :)

jegyek: ez ugyan odébb van, de nem javaslom hogy ezek alapján ertekeljetek a gyereket. legyenek elvárásaitok, de ne legyen nagy baj belőle ha 3ast kap. emlékszem én féltem elmondani ha 3 lett a dolgozatom..

ami a legfontosabb viszont, hogy egymással osszhangban neveljétek a gyereket. beszéljétek meg az alapokat, es tartsd magad hozzá te is, de mivel valószínűleg te leszel többet a gyerekkel, javaslom a te nevelésedet támogassa majd apuka.

Egy tuti! A gyerek előtt soha ne vitázzatok. Pl ha megkérdez valamit, hogy lehet-e, az egyikőtök nem-et mond, a másik ne mondjon igen-t és ne kezdjétek el a gyerek előtt győzködni egymást. Mert akkor tudni fogja, hogy ha kijátszik titeket egymás ellen, akkor a végeredmény az lesz, amik akar, vagy csak simán veszekedtek a pároddal. Ha nem értetek egyet, vonuljatok félre, beszéljétek meg. De semmi képp se a gyerek előtt.

Ha egy szabályt felállítotok, ne engedjetek. Pl, ha kitaláljátok, hogy nem lehet a szobában enni, csak a konyhában, de egyszer-kétszer megengeditek, utána ki fogja harcolni, mert tudja, hogy van rá lehetőség.

Rátok tartozik, hogy mit mikor engedtek meg, csak a gyerek előtt mindig legyen egyetértés. Mert különben, ha anya nem engedte meg, akkor megyek apához, vagy fordítva. Az egyetértéssel ezt el tudjátok kerülni. A konkrét helyzeteket menet közben ki tudjátok alakítani. Pl, ha eljön a hozzátáplálás, akkor ráértek megbeszélni, hogy hol etettek, miben, stb Mert így előre nehéz felsorolni minden élethelyzetet.

Szerintem jó, ha elővesztek és együtt elolvastok pár gyermeklélektannal kapcsolatos könyvet és megvitatjátok, mivel értetek egyet. Akkor tanulni is fogtok egyben, mekkora gyereknél mi a "normális" és mi irreális elvárás.

Pl. Mérei-Binét: Gyermeklélektan (ez az, ami tanárszakokon adnak fel), de nekem szimpatikus volt Ranschburg, Vekerdy.

Ami még vitaindító, sértődésre okot adó szokott lenni, hogy kinek mi a feladata a gyerek körül (tipikus a kinek a hibája, ha még "mindig" kel éjszaka, pedig bezzeg a szomszéd Jancsika), és hogy kire bízzátok rá, és melyik távolabbi családtag mennyire folyhat bele (anyósok harca:)).

Fontos, hogy a rokonok és a gyerek előtt is alkossatok egységfrontot. Ti vagytok egy csapat. Ha valamiben nem egyeztek, azt lehetőség szerint kettesben beszéljétek meg. Erre, és úgy egyébként is a beszélgetésre nagyon fontos fix időpontot elkülöníteni, amit be is tartotok, különben mindig lesz valami sürgősebb és torlódnak a problémák.

2-es, szerintem meg nyugodtan vitatkozzanak a gyerek előtt. Persze ne durván, semmiképp ne menjen veszekedésbe, de lehet érvelni. Különben honnan tanulni meg a gyerek kulturáltan vitatkozni?

Mondjuk így:

- Itt aludhat Pistike ma este?

Anya: Nem.

Apa: Szerintem ezt beszéljük meg, holnap már szombat, miért ne aludhatna itt?

Anya: Mert Pistike anyukája mondta tegnap, hogy hétvégére elutaznak.

Apa: Na ez tényleg egy jó érv. Kisfiam, anyádnak igaza van, nem aludhat nálunk.

Szerintem inkább az olyasmi apróságoknál jönnek ki a különbségek, hogy ha ő azért is büntet, mert idegesíti valami, te meg úgy vagy vele, hogy az még belefér. (Vagy fordítva.) Pl. hangzavar, rendetlenség szintje, napirend és gyéb szokások (altatás, etetés) képlékenysége. Ezeket meg menet közben tudjátok csak meg, hogy az egyikőtök mire háklis és mire a másik.

Tipikus rossz forgatókönyv az is a környezetemben, hogy apa dolgozik látástól mikulásig :), s hazaérve valami kész gyereket akar látni, aki már meg van nevelve azok szerint az elvek szerint, amiket megbeszéltek és elég vele játszani, de ő maga élesben nem áll bele a konfliktusokba vagy pont túl élesen, mert fáradt, bizonytalan, nincs elég infója. És akkor mindkét szülő kritizálja egymást, ill. úgy élik meg, hogy az "sose" jó, amit ő csinál. (Na ezt nem kell a gyerek előtt.)

Tipikus konfliktusforrás nevelésnél az is, hogy az anyák engedékenyebbek a fiúkkal, az apák a lányokkal. Pl. egy fiút mondjuk apja máris faragni akar, de anyja meg óvja ugyanettől, hogy még kicsi ehhez is, ahhoz is. Az azonos nemű gyerekben hajlamosak vagyunk önmagunkat látni, hogy velünk hogy kellett volna vagy a mi álmunk mi volt, tehát több az elvárás felé és magunk meg a párunk felé, míg a másik nemben vagy a szerelmünket véljük felfedezni vagy olyan ismeretlen terep, akit olyan udvariasabban, féltőbben, nyitottabban lehet támogatni.

Szerintem meg a legfontosabb,hogy tiszteljétek egymást,illetve ne legyen alá-fölé rendelt viszony a házasságotokban.

Ráadásul egy csomó dolgot, tudat alatt, bevésődött minták alapján csinálunk,és nagyon komoly önmunka felismerni,belátni,és leépíteni a számunkra nem tetszőt.

Mi is mindent megbeszéltünk a gyerek előtt,amíg csak elméletben volt ,addig minden jól működött.

A valóságban meg egy katasztrófa,mert mindig vannak váratlan helyzetek.

Eleinte kizárólag a gyerek miatt veszekedtünk,most már minden sz@ron.

Az értelmes, gyerek nélküli megbeszélés mindig sikerült, mindenki egyetértett.Az élesben lévő szituációk, meg mindig káoszba fulladtak.

-Milyen játékai legyenek (természetes játékok, lehet e használt, mindegy..) , milyen gyakran kaphat, mennyi legyen neki.

-Étkezése.

-Mennyi, milyen plusz foglalkozásra költötök pénzt (úszás, zenés foglalkozások, torna..)

-milyen ruhái legyenek, mennyi

-pelenka milyen legyen (eldobhato, mosható, ec..)

-házimunka, gyerekkel foglalkozás felosztása