Mit tegyek, hogyha egyik gyerekemet jobban szeretem, mint a másikat?

Biztos le leszek pontozva..

Sajnos én így így vagyok ezzel. A nagyobbik lányom nehéz eset. Nagyon hosszú lenne leírni miért, de nem is ez a lényeg. Talán annyi, hogy nagyon önző, de annyira nagyon, hogy semmi sem érdekeli csak az, hogy neki minden jó legyen, és nem érdekli, hogyan éri ezt el.. ( 8 éves )

A kicsi egy tündér amióta megszületett. Annyira kedves segítőkész bujos aranyos, egyszerűen imádnivaló. Konkrétan az oviban is azt mondtak hogy imádják annyira cuki ( 5 éves )

A kicsit jobban szeretem igen.. nyilván ezt kb csak akkor lehetne teljesen megérteni, hogy hosszú hosszú sorokban leírnam melyik gyerek milyen stb.

Borzasztóan érzem magam én is, hogy ezt érzem, de nem tudok tenni ellene. Szeretem mind a kettőt, az életem adnám értük. De akkor is jobban szeretem a kicsit.

Most várom a 3.babat. Ő kisfiú lesz, előre felek hogy milyen erzelmeim lesznek.. :/

Nem teljesen értek egyet ezzel. Mi négyen vagyunk testvérek, és én vagyok a legkevésbé szeretett gyerek. Szimplán azért, mert egyedül én ütöttem teljes egészében édesapámra, a többi testvérem anyukámra hasonlít. Tudom, hogy midnig törekedett arra, hogy ne vegyem észre, sose hanyagolt el, és minden tőle telhetőt megtett értem, de az ilyesmi nem igazán kárpótolt, hiszen az érzelmeknek nem lehet parancsolni és pontosan tudtam, hogy engem nem szeret annyira, mint a többit. Rányomta ez a bélyeget ez az egész gyerekkoromra, önbizalmamra, másokhoz való viszonyomra. Jó sok év munkája és a családomtól való kitartó távolságtartás kellett ahhoz, hogy helyre tegyem ezt magamban és szerethetőnek lássam magam. Jelenleg sem felhőtlen a viszonyunk, szeretem őket, de a saját érdekemben igyekszem csak a minimumra szorítkozni a kapcoslattartást illetően.

Viccesen alakultak amúgy a dolgok, ugyanis anyám évekig majd meghalt egy unokáért, de egyedül csak én házasodtam meg a négy gyereke közül és én vállaltam gyereket. Érzem rajta, hogy feszélyezi, hogy pont tőlem van unokája (a gyerekemben is van apámból :)), de mivel unoka, és vágyott rá már jóideje, elnézi neki..

Szerintem engedd el a lelkiismeret furdalást. Az egyik gyerekednek nehezebb az anyukájának lenni, mint a másiknak. Ha csak a "nehezebb" gyereked lenne, akkor sem szeretnéd őt másként, csak akkor nem tudnád, milyen a másikkal, nem lenne összehasonlítási alapod.

Mivel mindent megteszel mindkettőért, ezért fogalmazzunk úgy, hogy másképp szereted őket.

Tényleg azon múlik, hogy melyik gyerekedet szereted jobban, hogy melyikkel könnyebb??

Én tudatosan nem vállaltam másodikat, mert tökre látom a környezetemben, hogy a testvérek közül az egyiket mindenki jobban szereti. Nem gondoltam magam olyan különlegesnek, hogy én ez alól kivétel lettem volna, ezért nem is vállaltam.

A 8as szerintem nagyon szépen leírta az utolsó mondatban

Az én anyám a tesómat szereti jobban, pont azért, mert vele nehezebb, ezért több időt szentelt rá, több figyelmet, illetve sajnálja is, meg mivel kevés jó tulajdonsága van, folyton "felvág" azzal a pár jó dologgal, amit tesz. Ők így sokkal közelebb vannak egymáshoz..

Szóval van ilyen is.

Egy gyerekem van, szeretem, mert a gyerekem, szeretem, mert hasonlít rám, de úúú, ha vadidegen lenne, a közelébe nem mennék, ő is önző, nehéz, hisztis, hangos, durva..máskor meg nagyon tapad és megfojt a szeretetével és lelkiismeretfurdalásom van, ha egyedüllétet akarok és nem őt ölelgetni. Nem kifejezetten kedvelem azt, amilyen ember, de igyekszem neveléssel terelgetni, formálni az alaptulajdonságait, meg koncentrálni a jókra(szerencsére abból is kijutott neki bőven), és próbálom nem negatívan látni, hanem úgy, hogy önérvényesítő, van benne kurázsi, kitapossa magának a dolgokat, küzd, kitartó, nem szorong, hanem bátor, nyitott, fecsegő, megvédi magát, kiáll magáért, ravasz, meg ilyenek.

Azt hiszem ha második gyerekem is lenne, akivel könnyű, akivel jobban kijövünk, nem lenne ideális az életünk.. lehet én is jobban szeretném azt, akivel minden megy, mint a karikacsapás, de lehet pont azt csinálnám, hogy a nagyobbhoz ragaszkodok, akivel rengeteg a közös élmény, emlék, összecsiszolódtunk, sokat voltunk kettesben. Sőt, lehet ezek váltanák is egymást. Nem tudom.

Szerintem is nehéz lehet 2 gyerekkel, 3+nál meg már nem rágódik ezen az ember, ideje sincs rá, csak csinálja a dolgokat és felváltva szereti őket, de talán az érzést sem tudja elkülöníteni..

Nem tudom, ne rágódj ezen szerintem, ez a méricskélés fontosabb neked, mint nekik. Csak legyél ott, ha kellesz, koncentrálj a jó részükre és ennyivel le is van tudva az egész:) Én legalábbis így próbálom egy gyerekkel, gyekszem nem analizálgatni, mit is érzek, csak csinálom