Miért csaptál, ütöttél rá a gyerekedre? Mit csinált? És hova csaptál? (Nem azoknak a válasza érdekel, akik nem).

5 éves volt, kapott egy pofont, meg 2-3szor ráütöttem a fenekére.

Strandon voltunk. Berágott rám, mert nem engedtem neki, hogy egyedül belemenjen az 1,50-es vízbe. Kb. 1 órán át duzzogott. Egyszer csak felpattant és elkezdett szaladni. Én meg utána szaladtam. 8 hónapos terhes voltam, alig bírtam utána menni, nemhogy szaladni. Kiabáltam utána, de mintha meg se hallotta volna. Végigkergettem az egész strandon, az élménymedencén át a gyerekmedencétől kezdve a termálfürdőig, de nem állt meg. Elkezdett futni az úszómedence felé. Bele akart ugrani, erre ráordítottam. Egy férfi fogta meg, mondta neki, hogy itt maradsz, megvárjuk anyát. Engem nem érdekelt akkor, hogy ki látja, ki nem látja, lekevertem neki egyet és elfenekeltem. Azonnal hazamentünk a strandról. Nagyon megijesztett.

Amikor kicsi volt, sokszor ráütöttem a kezére, mert nem értett a szép szóból. Konnektorhoz, gáztűzhelyhez akart nyúlni, nekivágta direkt a tv-nek a poharat, mert nem engedtem, hogy igyon a kávémból.

Egyszer vertem meg. 2-3 taslit kapott, meg elfenekeltem.

Anyámmal volt, egész nap rosszalkodott, és lelocsolts anyámat vízzel, meg hozzávágta a dobókockát.

ha hisztizik és baromságon, fenekére szoktam rácsapni, de nem úgy, hogy fájjon. Szájára 1-2 alkalommal ha feleselt, de azt is csak jelzés értékkel, kezére, ha valamit elvett annak ellenére, hogy többször szóltam (öngyújtó pl).

De ha ütök, akkor is a popsira leginkább, és azt sem fájdalmasan.

Hisztizett, de olyan igazi, filmbe illő módon. Lehajoltam, hogy megvígasztaljam, erre az arcomnak rontott körömmel.

Reakcióból nagyot ütöttem a kezére. (na ott majdnem rendőrt hívott rám egy nő)

Néhányszor még otthon eljátszotta ezt a pofozkodás dolgot, ha első felszólításra nem hagyta abba, kapott a kezére, de akkor már csak ilyen jelzés értékűt. Elég gyorsan megtanulta, hogy nem verekszünk.

Egy pofon és kb 3-4x fenékre verés.

Már 30 éves, de még ma is nagyon rosszulesik, hogy nem tudtam tűrtöztetni magamat.

Kezére kapott, lerántott virágcserép miatt. Többszöri kérés ellenére csesztette a növényt, az lett a vége, hogy leesett és összetört a cserép. Akkor kapott a kezére. Többet nem nyúlt a virágokhoz.

1-2 nagyobb hisztinél a fenekére csaptam, igazából azok nem hatottak, ezért nem is volt rá több példa. Ez a legidősebb gyerekem volt, érdekes módon a két tesója esetén nem volt szükség ilyenre.

Párszor a pelenkás popsijára sóztam, egyértelműen tehetetlen és eszköztelen voltam mindegyik alkalommal. Mai napig bánom. Nem lett belőle rendszer, mindegyik alkalommal tanultam magamról. És mindent megtettem, hogy ezt leuraljam magamban.

De volt egy eset amit nem bánok. Két évesen szemüveges lett. Az egyik szeme jó, míg a másik nagyon rossz. Baromi drága a szemüvege és a dackorszakban elmélyedve egyszer csak elkezdte eldobálni a szemüvegét ha dühös lett. Rengetegszer szóltam rá, kértem szépen vagy épp erélyesen. Egy alkalommal közvetlenül mögötte álltam mikor eldobta a 80 ezres szemüveget, itt fogyott el a türelmem. Ekkor csattant a tenyerem a fülén. Jelzésértékű volt, nagyon észnél voltam, hogy se igazi erő ne legyen benne és véletlenül sem akartam arcon ütni. A füle épp kézre esett.

Megmondom őszintén ezt nem bánom. Többet nem dobálta a szemüveget. Utána még sokszor lekapta ha dühös lett de el már nem dobta. Ilyenkor azonnal igyekeztem neki segíteni és mondtam neki, hogy ilyenkor nyugodtan mondja, hogy "anya haragszom rád, mert..", szabad rám haragudni de ne a méreg drága szemüvegen vezesse le, mert nem tudok hetente újat venni.