Volt aki úgy vállalt gyereket, hogy másokét idegesítőnek tartotta és csúnyának?

Igen, én.

Még a rokon gyerekeket se tartottam aranyosnak. A sajatomat meg imádom, amióta tudom, hogy létezik, és vágytam is rá nagyon. Nehezen sikerült.

Volt persze olyan baba, akit nagyon szépnek láttam, de azt az igazi ösztönös szeretet csak a sajáttal jött.

Mindig azt hajtottam fiatalabb koromban, hogy nekem soha nem lesz gyerekem, nekem nincs hozzájuk türelmem, nem szeretem őket, szóval csupa negatív gondolat, nem volt egyik se számomra szép, még a rokon babáktól is jó messze tartottam magam, hozzájuk sem értem.

Majd találkoztam a férjemmel, és éreztük, hogy szeretnénk babát. A kisfiam a legcsodálatosabb dolog, ami történt velem, nekem Ő csoda szép, mindennél jobban szeretem :)

Csak a saját fiam születésekor változott ez meg bennem, bár más gyereke azóta sem lett számomra szebb, továbbra sem foglalkozok velük. 😃

Tényleg nagyon ellentmondásos.A nem bírom mások gyerekeit és a betömném a száját közt van egy kis különbség.

Nem mondom,hogy várj,mert már igazából nincs hová..innen kétlem,hogy változnál bármerre is.

Én se bírom a mai napig mások gyerekeit,de semmi gondolat nem volt bennem soha,hogy betömném a szájukat vagy bántanám őket vagy valami.Szimplán hidegen hagytak (és hagynak is),és még teherbeesés előtt is végig azt mondogattam,hogy nekem nem kell gyerek megvagyunk még egyedül a párommal.

Ehhez képest 2 év sincs a gyerekek között most jön a második.Én tudtam,hogy ha már jön szeretni fogom,mert az enyém.Vagyis..a miénk.Ezért megtartottam.De továbbra sem bírom mások gyerekeit és alighanem nem is fogom,nem is vigyáztam épp ezért soha ismerősökére sem,akkor sem mikor már megvolt a sajátom.

Neked kell tudni,hogy most mi legyen.A gyereked sose olyan lesz mint amilyennek elképzeled.Lehet,hogy pont olyan ronda és buta lesz mint amilyennek mások gyerekeit láttad.Biztos lehetsz benne,hogy fog sírni,mert máshogy jelezni nem tud és ezt neked fel kell fogni,meg kell érteni hogy nem a te bosszantásodra sír.Lehet,hogy hisztis is lesz,a gyerekeknek vannak dac korszakai.

Na,és? Akkor hogyan tovább,abban az esetben mi van? :D

Vagy tudod úgy szeretni ahogy van,és amilyen lesz,vagy nem kellett volna gyereket vállalni.

Te ismered magad,neked kell tudni,hogy képes vagy-e félre tenni a "betömném a száját" gondolatot és segíteni a síró gyermekednek,úgy is ellátni,hogy nem minden rózsaszín felhőben úszik vagy hagyod az egészet a fenébe.Mert annak sincs értelme amit sokan csinálnak,hogy beb*ssza egy szobával arrébb a kiságyba és hagyja ordítani "majd megunja" címszóval.Miközben a kicsinek fáj a hasa,fáj a füle,rossz kedve van és csak nem tudja másképp jelezni,hogy most valami rossz neki..

Nem önző vagy,hanem rossz indulatú.

De ez nem zárja ki,hogy legyen saját gyereked,sok agyhalott faluvégi putri szökevény is szaporodhat szabadon.

Ha úgy érzed,hogy a saját gyereked nem hozna ki belőled ilyen beteg és kezelésre szoruló gondolatokat akkor nincs akadálya,hogy legyen egy gyereketek.

A kommenteid alapjàn nem rendelkezel tùl sok empàtiàval, nyolvàn a gyereked is ilyen lesz.

Az megz hogy màs gyereke sìràsàtòl agresszìv leszel, de a sajàtoddal biztos nem...dobj rà alvàsmegvonàst, esetleg hasfàjòs gyereket.

Egyetlen szóval nem bántottalak.Sehol nem káromkodtam,és nem is szidtalak.Tény és való,hogy cseszettül beteg gondolataid vannak,és az,hogy ilyen hülyeségeket gondolsz nem az önzőség hanem a rossz indulat.Fogsz találkozni más gyerekekkel,szóval kezeltesd magad ha tényleg ennyire durva eset vagy.Óvoda,iskola,játszótér.Fog is játszani a gyereked másokéval,és nem te fogod megválogatni a barátait hanem ő.Ha kifog egy hisztis,sírósat akkor tudnod kell kezelni a helyzetet.:D

"Másoké meg olyan szinten irritál, hogy majdnemhogy agressziót hoz ki belőlem."

"Viszont ha más gyerekének fáj a hasa, azt nem tudom sajnálni....sőt. Utálkozó érzés van bennem a sírása miatt."

Az ilyen emberek mint te problémásak.Az ilyenek állnak 5 méterrel arrébb,és elfordulva,jó hangosan jegyzik meg,hogy mit sír az a gyerek.Ahelyett,hogy csak tovább mennél.

Mindegy,ez már a te gondod lesz.Minden esetre,ha gyereket akarsz szokd meg a gondolatot,hogy előbb vagy utóbb leszel más gyermekesek közelében.Mert a gyereknek is kell majd a társaság,a gyerek társaság.És ott tudnod kell kezelni az akár tömegesen síró,kiabáló gyerekeket.A sajátodat pedig tényleg szívből remélem,hogy úgy fogod szeretni ahogy leírtad.. :D