Más anyuka is retteg attól, milyen lesz az élete, ha felnőnek a gyerekei?

Hát nincs mit izgulni itt ülnek a nyakunkon😁😁🤭🤭

Ez a generáció szereti a mamahotelt.

21és23 évesek, de azért, hogy ne unatkozzunk van egy 2.5 éves, lehet ő előbb elköltözik majd mint a nagyok😂

Hát nehéz. Bármennyire is igyekszel fogsz elkövetni hibákat. Az jó pont hogy akarsz jó anya lenni.

Saját véleményem szerint a szülőnek 2 fő feladata van.

1. Hogy épségben felnevelje a gyerekét

2. Hogy megtanítsa, felkészítse a való világ kihívásaira. Vagyis hogy legyen elég bátor és önálló.

Elvileg általában a legfiatalabb gyermeket tartják vissza a szülők a legjobban. Szóval a kisebbek se legyenek elkényeztetve mert az előbb utóbb visszaüt amikor felnőttek lesznek és még mindig nem képesek megállni a helyüket a világban.

Szerintem semmi gond, ha az ember gondol a jövőre, inkább az ijesztő, hogy téged megijeszt ez a fajta jövő.. Valami természetellenes függés van benned, mintha a gyerekeiddel töltenéd ki a társaság iránti igényedet. Vannak barátaid vagy a gyerekekkel pótolod őket?

Én tutujgatós anyuka vagyok, de boldoggá tesz a tudat, hogy a gyerekem egyre függetlenebb, és biztos vagyok benne, hogy felnőttként is jóban leszünk, mert sokat teszek érte, és fogok is. Egy kicsit majd biztos az agyára megyek majd, de annyi belefér, azért vagyok az anyja, hogy a hibáimat is felfedezhesse. Kicsit aggódom, hogy veszi az akadályokat, de azért bőven belefér kategória, tudom, hogy meg tudja majd valósítani, amit szeretne nagyrészt és én majd támogatom benne, amiben kell.

#8 első mondata egy az egyben az én véleményem. Nekem ez a célom, hogy felneveljem őt, és lássam milyen ember lesz, hogy ha nem is mindennap, de örömmel hazalátogat, lehajol az alacsony anyukájához hogy adjon egy puszit, bemutatja a barátnőjét, vagy felőlem barátját akár, hogy lássam magabiztos, joldog felnőtt lett.

Ezért kell az, hogy ne a gyereke legyen az egyetlen öröme az embernek, hanem a társa akit választott. Nekem igenis ugyanolyan fontos mindkettő. 20 év múlva amikor kirepül, majd más örömöt is találok, én ezen nem aggódok.

Azon igen, hogy jól csináljam amit csinálok. Tehát, hogy a nevelésem meghozza a gyümölcsét, ne egy újabb gyökeret adjak a világnak.

Meg, hogy mindketten a férjemmel egészségben megérjük azt, hogy látjuk felnőni a fiunk.

Szerintem amit te írsz, az nem egészséges. Biztos vagyok benne, hogy azok az anyósok akik elől menekülnek a menyek, hasonló érzéseken mentek keresztül.

Minden jóindulattal, egy pszichológus segíthet neked, hogy még idejében kialakíthats egy egészséges hozzáállást.

Szoktam gondolni a jövőre, de nem rettegek. Inkább néha kicsit elszomorodok, hogy majd eljön az idő mikor nem bújik úgy hozzám mint most. Dehát ez a dolgok rendje. Próbálom kiélvezni azt ami van, addig amíg van.

Én még ahhoz sem ragaszkodom, hogy közel maradjon hozzám. Igen biztos nehéz lesz, ha távol költözik, de ha ez kell majd ahhoz hogy boldog és teljes éltet éljen, akkor nem fogom visszatartani. Ha sikerül egy jó kapcsolatot kialakítanom vele (amin mindig igyekezni fogok) úgysem szakad meg köztünk a kapcsolat