Mikor és hogy jutottunk idáig, hogy nők így vélekednek a gyermekvállalásról? De jó, hogy nincs, mert:

Nekem és a páromnak teljesen normális családunk van, anyagilag stabilak vagyunk, boldogok, sok éve együtt. De én nem érzem azt, hogy egy gyerektől kiteljesednék, sőt, szerintem szörnyű anya lennék.

Viszont leírom az én személyes ellenérveimet.

Először is baromira önző vagyok. A saját párommal szemben is, sokszor megbántom emiatt, de ő megszokta.

Másodszor, nehezen kötődök. A testvéreimhez például abszolút nem, pedig ők szeretnek engem.

Rettegek a szüléstől. Nem szeretném, hogy egy pénisznél nagyobb dolog járjon ott bennem. Pláne nem szeretnék szakadni, majd egy hónapig vérezni szülés után. Császármetszést meg még annyira sem szeretnék. Rettegek mindenféle műtéttől és orvosi beavatkozástól.

A szoptatás fájdalmas és nem lehet akármit enni. Gondolok itt a puffadást okozó ételekre. Ha már az ételnél járok, a legtöbb ételt, amit szeretek terhesen sem szabad fogyasztani.

Nem vagyok hajlandó gyerekmesét játszani a tv-n. A gyerekem kénytelen lenne Trónok harcát nézni, ha nekem ahhoz van kedvem 🤷🏼‍♀️

Szigorú vagyok, nem igazán mutatok ki szeretetet.

Valószínűleg rendszeresen lepasszolnám a nagyszülőkhöz, bár ezt nem tartom feltétlenül rossz dolognak, mert kell egy szülőnek is az én idő.

Autós/hercegnős szoba kizárva.

Valamint én a testi fenyítéstől nem tántorodok el. A testvéreimnek is adtam, ha rosszak voltak, a saját gyerekem is kikapna, ha rossz lenne. Mivel mostanában ez mélyen elítélendő, nem biztos, hogy annyira jól viseli egy gyerek.

Tehát lényeg a lényeg, senki nem jár jól.

Mi ezzel a probléma? Miért fáj ez neked, és ki közöd van hozzá? ( Semmi). Mindenki úgy él ahogy szeretne amíg ezzel nem árt másoknak/ nem szeg törvényt stb.

Mi sem akarunk a férjemmel gyereket soha, így vagyunk boldogok hármasban egy kiskutyával, dolgozunk, ott a házi munka, kerti munka, szórakozunk, éljük az életünket. Eszünkben sincs elcseszni ezt a szabad életet egy folyton visító, fárasztó, sok évre plusz terheket generáló gyerekkel. És ezzel nincs semmi gond.

Hála az égnek ma már olyan világban élünk ahol az embernek van választása, és nem kell társadalmi elvárásoknak megfelelni:)

Jelenleg 74-es talán az a "normális". Más kérdés, hogy engem tökéletesen hidegen hagy, hogy ki nevez engem normálisnak és ki deviánsnak. A magam számára normális vagyok, ennyi. Azt kijelenteni, hogy mindig ez lesz a norma viszont végtelen ostobaságra vall. A történelem folyamatosan változik, a normalitás pedig elképesztő ütemben. Elég 10 évre visszagondolni, hogy akkor mi volt a társadalmi értékrendben a norma, és most mi az.

Azt gondolni, hogy 8 mrd+ embernél, amikor a fejesek azt vizsgálják élhető lehet-e a mars, és visszafordítható-e a klíma... azt gondolni, hogy a szaporodás "trendi" és üdvözendő dolog marad, nevetséges.

Nem csak a technika pörög, hanem az értékrend is, ez a felgyorsult világ eredménye. Te talán még ringathatod magad abba a képzetbe, hogy a szaporodásod "normális" és támogatott, de azt, hogy a gyereked sem lesz ezügyben korlátozva, csak remélheted.

Az erős széllel szemben az a fa marad ellenálló, amelyik rugalmas annyira, hogy kicsit meghajoljon. A rugalmatlanság fánál halált, emberi gondolatnál nagy csalódásokat jelent.

Ne te akard már eldönteni 74, hogy mi a normális és mi nem, ki családtag és ki nem! Elképesztően beképzeltnek kell lenni ahhoz, hogy te akard megmondani ki/mi a normális és ki/mi nem! Az élettársi kapcsolat, a “sima” együttélés, a házasság is teljesen normális, szülni pedig továbbra sem kötelező. Ja és tisztázzunk valamit, mert láthatóan fogalmi és tudásbeli problémáid is vannak: férj és feleség pont annyira család, mint férj és feleség + gyerek! Nem a gyerektől lesz család a család, tehát máris ellentmondtál annak, hogy minden más kapcsolat deviancia. Nem, nem az.

Mindenkinek más a normális és elfogadott az életében, nem a te tiszted idegenekről megállapítani, hogy ők hova tartoznak. Számomra éppen te és a hozzád hasonló, másokat ismeretlenül csípőből elítélő egyedek esnek kívül a normalitáson. 🤷🏻‍♀️

Azt meg se említsük, hogy már így is túl vagyunk népesedve, ne legyél te olyan nagyon biztos abban, hogy x év múlva is a szülesszük a népet lesz a trend. Van itt már minden, globális felmelegedés, klímaváltozás, egyre élhetetlenebbé teszi ez a rengeteg ember a bolygót és bizony a föld erőforrásai is végesek, úgyhogy ne vegyél mérget arra, hogy x év múlva nem teljesen más lesz a normális, plusz nem lesznek az emberek korlátozva a szülés kapcsán.

Én tudom hogy deviáns vagyok, hisz alapvetően az ember arra van kódolva, hogy szaporodjon.

De egyrészt inkább leszek boldog deviáns mint boldogtalan "normális" (addig amíg ezzel nem bántok senkit), másrészt büszke vagyok rá, hogy nem vagyok egy papucsállatka szintű ösztönlény, aki ne látná be hogy nem való neki gyerek :)

És nem, ezzel nem azt mondtam, hogy aki szül az ösztönlény mielőtt valaki félreértelmezné a fenti mondatom.

77-es: Szerintem is ez lesz, persze erre az a válasz 10-ből 9-szer, hogy de hát Ázsiában nő a népesség nem itt!" de ez annyira szánalams felfogás, mintha a Földet annyira érdekelné, hogy melyik ország a "hibás" majd biztos szelektálni fog, hogy oké akkor Magyarországot békén hagyjuk a klímaváltozással mert ők úgyis fogynak :D

Már mi is érezni fogjuk a változásokat, nemhogy a következő generációk..

Azért ennyire elrugaszkodni sem kell,tényleg sok ember véleményétől kinyílik az ember zsebében a bicska,de azzal nem is érdemes foglalkozni,a kérdező is eleve szűk látókörű.

A család és családalapítás pont,hogy a gyerekekről szól.Ehhez nem kell házasnak sem lenni a házasság nem feltétele annak,hogy legyen családod.Valaki soha nem megy férjhez mégis boldog családban él,úgy hogy anya,apa és gyerekek is vannak.

A házasságban élők házastársak.Az élettársi kapcsolatban élők (akár bejegyzett akár bejegyzetlen) élettársak,akik pedig még nem költöztek össze sem párkapcsolatban vannak.

De az igaz,hogy a boldogsághoz nem kell gyereket szülni,házasságban,élettársi kapcsolatban,párkapcsolatban vagy egyedül is lehet boldog az ember.. :D