Milyen hátulütői vannak az életben egy olyan gyereknek, akire mindig mindenre odafigyelnek? Vagy ha ti vagytok ilyen szülők, akkor mégis milyen rossz élmény, dolog van ezzel kapcsolatban?

Az én anyám ilyen volt. Mindig a saját meglátása szerint bírált mindenkit, kezdve a tanároktól az orvosokig. Mindig mindent jobban tudott mindenkinél.

Legcikisebb eset volt az, amikor első osztályba még feljöhettek a szülők ajtónyitáskor. A dolgozatok le voltak téve a hátsó padra. Odament, kikereste az enyémet, és ahova nem raktam ékezetet (mindig elfelejtettem ékezetet rakni elsőben, meg talán másodikba is), oda behúzgált. A szülők meg a tanár csak nézett. Amikor a tanár szóvá tette, hogy nem kellett volna, akkor még ő volt felháborodva, összeveszett a tanárral. Rohadt ciki volt.

Vagy amikor a tánctanár mondta, hogs hozzunk egy ecetes üveget következő táncórára, de én elfelejtettem. Erre a tánctanárral is összeveszett, mert mondtam anyámnak, hogy le fog b.szni a tánctanár.

Mindig az volt a válasz mindenre, hogy a mi érdekünkben történik minden, pedig rohadtul nem. A mi kudarcainkat a saját kudarcaiként élte meg.

Gyerekem osztálytársának anyjával éppen ezért vesztem össze.

Ő ilyen szuper anyuci, aki mindenkinél mindent jobban tud.

A gyerekek még alsósok voltak, amikor elkezdték adni az Éjjel-Nappal Budapestet, és olyat játszottak lent az udvaron. Az egyik kisfiú, aki velük játszott, de nem nézte a műsort, elmondta az anyjának, hogy az Éjjel-Nappal Budapest szereplőit felosztották egymás között, és olyat játszottak. Másnapra rendkívüli szülői értekezletet hívtak össze ennek a szülőnek a javaslatára. Elkezdte ott a szövegét, hogy ő mit nem enged meg a gyereknek, meg hogyan neveli. És azt mondta, hogy "Én ha hazamegyek, nem beültetem a tv elé a gyereket, hanem megkérdezem tőle, hogy milyen napja volt. Nem vagyok olyan hanyag szülő, mint egyesek". És rám nézett. Én meg visszaszóltam neki.