Gyerek mellett miért nem tudom úgy megélni a dolgokat ahogy szeretném?

Hogy értékeled ha pl. sikeresen levizsgázol és gyerek előtt hogy értékelted? Ugyanez lenne a kérdésem pl. a halállal kapcsolatban is. Nálam is változott ez, de nem biztos, hogy egyre gondolunk. Én pl. nem sokkal a lányom születése után államvizsgáztam. Örültem persze, hogy megvan a diplomám, de akkor már nem úgy gondoltam rá mint életem egyik nagyon fontos mérföldköve, mert úgy éreztem az, hogy előtte pár hónappal gyerekem született nagyobb mérföldkő az életemben. Mondjuk tanulás terén úgy sosem ugrottam ki a bőrömből, ha összejött valami, de szerintem ez inkább annak tudható be, hogy egyébként mindig könnyen és jól tanultam, sosem kellett különösebben megerőltetnem magam, de míg mások a diplomamunkával pózolgattak meg hatalmas bulit csaptak én szép csendesen ittam otthon egy pohár bort és fogadtam a közeli ismerősök gratulációját aztán ezzel letudtam. A halállal kapcsolatban annyira nem tudok nyilatkozni, mert szerencsére közelebbi rokonaim nem haltak meg, mióta megszületett a lányom, de az utóbbi időben két közeli ismerős halála is megrenditett. Itt inkább az a jellemző, hogy a gyerek miatt nem merek, tudok annyira gyászolni, mert pl. megijeszti ha sírok, már látja rajtam ha rossz kedvem van, olyankor folyton kerdezgeti mi a baj, próbál vigasztalgatni (elég érzékeny gyerek), nyilván nem akarom ennek kitenni. Általában temetésen ha nélküle megyek szokott kiutkozni a szomorúságom. Összességében nem tudom ez mennyire baj, nem érzem rosszabbnak annál, mint mikor csak nyugtatóval tudtam jelen lenni nagyszüleim temetésén.

Szerintem az emberek egyébként folyamatosan változnak, bármilyen élethelyzet vagy csak simán az öregedés is változást hoz az emberben, így nyilván egy gyerek születése is megváltoztathatja az értékrendet. Én pl a fentebb említett dolgokat nem tartom a saját életemben negatívnak, mert közben ott van a mérleg túloldalán -nálam-, hogy pl. egy utazást bármilyen fárasztó is gyerekkel sokkal nagyobb élmény nekem is megélni egy mindenre rácsodálkozó, érdeklődő gyerekkel, mintha mondjik egymagamban utaznék, vagy nagyobb élmény kisállatot tartani es látni, ahogy a gyerekem gondoskodik róla, barátkozik vele. Ezek meg mind olyan dolgok, amik az eddigi dolgaim megélésében plusz jelentenek, így valahogy ezek a dolgok nekem ellensúlyozzák egymást.

Egyszerűen eltolódott a fókuszod. Ez szerintem mindenkivel így van ha anya lesz, csak más-más mértékben. Én pl jobban át tudok dolgok felett lépni mint korábban. Pl hülye a főnököm. Korábban két napig mérgelődtem és beszéltem róla. Most meg kb vállat rátok, hisz ez csak a munkám, nem az életem. Hozzáteszem, hogy amúgy szeretem a munkám.

A megélésről pedig annyi, hogy gyerek mellett már nincs annyi időd a gondolataidra, és ha korábban szerettél hosszan rágni egy gondolatot, vagy megélni egy pillanatot arra kisgyerek mellett egyszerűen nincs idő.