Hogyan tudnék leszerelni egy ennyire durván nyomulós anyóst?

Fél éves babánk van, anyósom előtte is eléggé szeretett "rajtunk lógni", de mióta megszületett az unoka, egyre rosszabb. Eleinte csak szó nélkül beállított, alig akart elmenni, órákat, fél napokat ott ücsörgött, olyankor alig engedett a babámhoz, csak mikor megbizonyosodott róla, hogy valóban éhség miatt sír és emiatt kénytelen volt átadni. De egyre durvább dolgokat csinál. Ha nem tud bejutni a lakásba (saját kulcsa van - férjem adott neki - de én bent felejtem a sajátom a zárban), akkor kvázi dörömböl addig, amíg ajtót nem nyitok, nem jut eszébe, hogy éppen etetek, törlöm a s3ggem, esetleg zuhanyozok. Ilyenkor persze szólok neki, hogy nem tud mindig az ember ajtót nyitni azonnal, különösen nem, ha nem várok senkit, de még persze neki áll feljebb, hogy ő aggódik, azt hitte, baj van.

Ha nem vagyunk otthon, akkor ráfekszik a telefonra addig, míg nem reagálok. Például védőnőnél voltunk, nem vettem fel addig, amíg nem végeztünk, utána pedig leteremtett, hogy ő erről miért nem tud, hogy mikor viszem az Ő BABÁJÁT státuszra. Legutóbb barátnőmnél voltam, s minekután ismeri őt, ezért utánunk jött oda, kivette a babámat barátnőm kezéből, majd utasított minket, hogy kávét azonnal, mert ő mindjárt megpusztul egyért. Úgy égett az arcom, olyan kellemetlen volt, nyilván nem volt meghívva, de én meg nem tudom mit mondjak neki, annyira lefagyok attól, ha valaki ilyen alpárian viselkedik. Persze utólag már meg tudok fogalmazni egyet s mást, de mikor helyzet van, akkor csak állok és nézek, jön, hogy ne higgyem el, hogy ilyen tényleg van.

Férjem sem tudja, mi legyen, szerinte ott rontotta/rontottuk el, hogy még baba előtt is engedtünk mindig neki, de neki is kezd egyre kínosabbá válni, miután ő is megtapasztalta, milyen az, mikor beállít és nem megy el (éppen összebújtunk volna, amikor megjelent és nem vette a célzásokat).