Ezek valós érvek lehetnek gyerekvállalás ellen? Tényleg van, aki így gondolkodik?

Kezdjük azzal, hogy a gyerekvállalás gyilkosság, mivel az a gyerek meg fog halni (hacsak ki nem találnak valamit a következő évtizedekben).

Egyébként meg túlnépesedés van a világban.

"érvek lehetnek gyerekvállalás ellen"

Ez úgy hangzik, mintha kötelező lenne szülni. Nem az.

Teljesen korrekt cikk, jó volt olvasni, egyetértek vele.

PS: ki az a csaj a képen? Az interjú alany, vagy a riporter? Gyönyörű!

Már elnézést, de mégis mióta kell bármilyen, akármilyen érv/indok/ok gyerek nem vállaláshoz?! Ez ugyanis kb azt feltételezi, hogy gyereket vállalni kötelező, holott ez még csak véletlenül sem igaz! A gyerekvállalás OPCIONÁLIS, senki nem tartozik senkinek semmiféle magyarázattal, ha ő nem vállal. Magánügy, pont.

Az meg rettentő felháborító, hogy kérdőre akarod vonni, ugyan minek házasodik, aki nem akar gyereket…. Mi az, hogy minek házasodik?? Neked egyáltalán ehhez mi közöd? Segítek, mert láthatóan eddig nem tudtad, de a házasságnak és a gyerekcsinálásnak SEMMI köze egymáshoz, az emberek szerelemből házasodnak, mert erre vágynak, el akarják kötelezni magukat egymás mellett, ilyen egyszerű. Gyereket lehet házasság nélkül is vállalni és házasodni is lehet gyerek nélkül, egyik sem feltétele a másiknak.

A cikkben levő érvek pedig maximálisan érthetőek, teljesen “helytállóak”, vastagon van bennük igazság.

"az olyan minek házasodna, aki nem akar gyereket?"

50 éves nő vagyok.

Szerintem a nők 30-40 %-a eszköznek tekinti a partnert a családalapításhoz, mert a fő rugója a családalapítás.

A nők egy másik 30-40%-ának a fő rugója pedig a szerelmi-szexuális párkapcsolat és nem érdekli a családalapítás.

Tudod mi az érdekes, kérdező?

Végig olvasván a cikket, csupa olyan érvet, negatívumot sorolt fel az illető, amiket én magam is rendszeresen hallok/olvasok gyerekes ismerősöktől, rokonoktól. Az állandó "majd megtudodozás", hogy ha tudnád mire vállalkoznál, biztosan nem is akarnál. Hogy egy fos vagy, amiért a 2 éves gyereked mellett ábrándozol arról, hogy elmenj a pároddal kettesben nyaralni. Hogy a nő teste szülés után egy nyilvános tárgy lesz, amihez mindenkinek IS joga van, hogy a női rokonság mindenképpen arra akarja esténként simogatni a nuniját, hogy a bamba pofájával a meztelen melledet bámulja (de ha már itt tartunk, nálunk párom nagypapája tartott egy negyed órás monológot arról, hogy mekkora egy aljadék vagyok, amiért nem mutatom be neki, hogyan szoptatok és elveszem tőle ezt az élményt - jól olvasod). Hogy gond, ha véletlenül úgy jön ki az etetés, hogy kénytelen vagyok nyilvánosan tenni (de diszkréten), de ha meg otthon ülök bezárkózva, hogy ne kelljen az ártatlan járókelőbe azt a gyanút keltenem, hogy ilyesmit csinálok, akkor meg én vagyok a hülye pitsa, aki csak a gyerekén csüng. Hogy az ember pInájában csak az nem turkál lassan, aki nem akar és amúgy is rohadjak meg, amiért nem engedek be egy 20 fős hallgatói csoportot a vajúdásom alatt, mert hát szegények hol fogják megtanulni, miközben alapvető élettani ismeret, hogy a vajúdó (ez igaz bármilyen emlősre) ELVONUL és magányosan, de biztosan nem 120-ad magával szeretne lenni, amíg az esemény tart. Hogy mindenki IS jobban tudja, mi baja a gyerekednek és mit csinálj vele, hogy a szomszéd Pista bácsi és Jóska bácsi egymás között tárgyalják meg, hogy az én gyerekem azért nem alussza át az éjszakát, mert nem hallgatok rájuk, de azt már el nem mondanák, hogy mi az a fene nagy titok, amivel 30-40 éve állítólag már minden csecsemő lehetőleg újszülött korától kezdve 10 órát aludt egy huzamban éjszaka és mi, a mai anyák vagyunk ilyen szerencsétlen szrok, amiért ezt nem tudjuk megtanítani a gyerekeinknek.

Tudod kérdező, mióta gyerekem van azt érzem, nem is maga a baba okozza a nehézségeket, hanem a környező emberek, a társadalom felfogása a témakörrel kapcsolatban. Nem csodálom, ha valakinek kedvét veszi.