Titeket ez nem borzaszt el (történet alább)?

Én nem olvastam el ezeket a történeteket, mert ismerve magam, nagyon felzaklatna. Persze lehet, hogy az ember maga szül "történeteket", de sajnos ezekből a legtöbb igaz, vagy nagyon is van valóságalapja. A nemtörődömséggel sajnos az egész terhességem alatt találkoztam. Az eleje okés volt. Elmentem magándokihoz, aki nagyon jó szakember, oda is figyelt rám. Kórházba kerültem, ott is minden ok volt ( a 6. hét körül picit vérezgettem, de aztán elmúlt). Majd végig gondolva úgy döntöttem, nem járok magándokihoz, mert nagyon sok pénz. Na innentől kezdve kezdődött, hogy szinte senki sem figyelt rám eléggé. A 7. hét óta hüvelyi úton nem néztek meg. Nem kell hogy hetente turkáljanak bennem, na de ha úgy érzem, hogy nem oda illő méhösszehúzódásaim vannakm, azért nem ártana megnézni, nem? Doki válasza erre: "ez természetes".

A 35. héten elkezdett elmenni a nyákdugóm. Neten olvasgattam és úgy láttam, hogy 2 hétnél tovább senki sem húzta a nyákdugó távozása után. Erre hívtam a szülésznőt (akit a szülésre megfogadtam). Mondta hogy épp akkor ment haza, de menjek be akórházba és szól a kolleginának, hogy nézzen meg. Bementem és semmi másra nem volt kíváncsi a kollegina, mint a tisztasági betétemre. Mondtam, hogy pisiléskor látom a papíron, hogy átlátszó, nyálkás izé távozik. Annyit mondott, hogy nincs semmi baj, menjek csak haza. Elég flegma és lekezelő volt kétoldali munkaundorral megspékelve (később is ezt tapasztaltam nála). Hazamentem. Még aznap éjjel megszületett a kisfiam. lehet hogy felfújom, de szerintem meg is vizsgálhattak volna rendesen.

Másik, amit lehet megint csak felfújok:

Mikor megszültem (másfél óra alatt lezavartuk) elvitték a fiam. 2,5 óra múlva toltak át a szobába és mondták, hamarosan hozzák a fiam. Eltelt 3, majd 4 , majd 5 óra és akárki járt bent, mindenkitől csak azt a válszat kaptam, hogy hamarosan hozzák. 8 óra telt el mire a kórház védőnője bejött és közölte, hogy inkubátorban van, mert a kis tüdeje nem volt eléggé felkészülve. Majd megnézhettük a manót és közölték, hogy átviszik másik kórházba, ahol van koraosztály, de nem mehetek vele. :( 3. és 4. napon elengedtek, hogy meglátogassam és csak a 4. napon cicizett először. 5. napon visszahozták, de szopizni már nem volt hajlandó. A "kedves" nővérkék meg feszt cseszegettek és senki sem értette meg hogy se szopini nem akar, se tejem nincs. Amúgy mikor megszültem, megkérdeztem a szülésznőt, mennyi apgarral született. Válasz: 9/10. A zárójelentésen már 8/9-es volt írva. Ez is érdekes számomra!

Szerencsére mára nyoma sincs ezeknek a dolgoknak és magamban is sikerült úgyahogy helyre tennem a dolgokat és megfogadtam, hogy a második babánál már jobban oda fogok figyelni. Fogadok magándokit, aki remélhetőleg oda fog ránk figyelni és nem fogom magam hagyni. Ragaszkodni fogok vizsgálathoz, ha szükségét érzem. Ha újra ilyen helyetbe kerülök, akkor tuti utána megyek a másik kórházba, még ha belepusztulok is, és nem hagyom magam cseszegetni, mert nem megy a szopi...

Csak azért írom le ezeket, hátha valaki tanul a hibáimból. Én tanultam. Persze lehet csak felfújom, de engem ezek igenis bántottak. Szerencsére az izgalom nagyobb volt, mint a baj. :)

Bocs ha hosszú lett, kicsit kipanaszkodtam magam. :)