Mit csináltok, ha így éreztek?

2 hete voltunk esküvőn.

Egy barát házasodott. mikor mindta kik lesznek ott, tök örültem.

2 olyan csaj is, akikkel regebben tök jóba voltam, csak aztan hogy elköltöztünk megszakadt a kapcsolat részben. Mind a 2-nel kb akkora a gyerek mint a mienk. Nagyon vártam. 2es fél-3 éve nem láttam őket. Elötte éjjelekbe nyúlóakat beszelgettünk, iszogattunk, jó emlékek.

Eljött az esküvő... nekem egy oltari nagy csalódas volt. A 2 anyuka befásult, átszellemült. Egész delutan azt hallgattam, hogy a 2 eves zsombika ha almat eszik akkor barnát kakil, ha banánt eszik akkor meg majdnem zöldet. Hogy 2 hónapja bölcsis, de folyamat taknyos. Hogy ez meg az a tápszer mennyire jó, adjam a gyereknek. Elmondom nem kapott tapszert eletébe. Akkor szoptatom?! Mondom nem. Elmult 2 éves. Hát majdnem meg lettem kövezve.

A kis lilike pedig 2 évesen ezt meg azt tudja, csodagyerek, ilyen meg olyan hipiszupi játéka van. Ezt meg azt csoda képességnek mondhatjuk nála...

Én megmondom őszintén 1 óra utan becsavarodtam. Ez nem kikapcsolódás nekem.

Inkább mentem a fiukhoz, akik vedeltek és az autoszerelésről beszélgettek. Igaz nem értettem sok mindent, de még az is izgalmadabb volt a lilike meg a zsombika lelkénél.

Ezért lakunk városban. Nem annyira természetközeli, de legalább nem golyózok be se én, se a gyerek.

Közeli városban próbálkoznék én is. Költözés nem opció? Ez később sem lesz jobb.

Hát ezen az utolsón besírtam. 😂😂

Viszont! én is hasonló cipőben járok, csak nálam 5 hónapos lesz a gyerkőc. Szerintem valamilyen szinten át kell programoznunk az agyunkat, hogy az ilyen pici “kikapcsolódásnak” mint amit az utolsó leírt tudni kell örülni, és el kell tudni fogadni, hogy azok a laza napok, mászkálások, kerti partik gyerek mellett egy darabig nem lesz ugyanaz csak miután felnőtt. Mi is bajban vagyunk a programokkal. Terhesen én is elterveztem, hogy jaj de jó lesz elmegyünk baba úszásra meg ide-oda… aztán bele kell törődnöm, hogy egyenlőre nem. Se a hülye vírus nem segített ebben sem az hogy a fiam 2-3 óránként cicizik, valamint ha másfél-két óránként nem altatom, akkor túlpörgeti magát és sír és nyüglődik egész nap. Barátok pedig elmaradoztak. Szóval így hogy picit már nekem is sok beszéltem a párommal. Mivel én szeretek festeni,ezért lepasszolom neki a gyereket pár órára, de itthon leszek ha kell a cici vagy bármi csak magamra csukom addig az ajtót, benyomom a fülest hadd üvöltsön a zene és agy kikapcs. Szerintem több mint 4 hónap után ez lesz az első igazán pihentető, minden mentes fél napom. 😀 Néha ez miatt önzőnek érzem magam, de rájövök, hogy nem kéne, mert úgy tudok jó anya lenni, ha fény évente egyszer én is kikapcsolódom akár baba nélkül.