Mit tegyek, hogyha meghalt a kisfiam és a lányomnak sem kellek? Kiért éljek? Meg miért? Úgy érzem már nem bírok élni, még a levegővétel is fáj.

Másfél évvel ezelőtt meghalt a kisfiam egy autóbalesetben. Számomra felfoghatatlan és feldolgozhatatlan tragédia, de nem tehetem azt, hogy elkezdek láncdohányozni, inni, drogozni, mert van egy 6 éves kislányom.

A gyerekem apja elhagyott, amikor a kisfiam 2 hetes volt.

Másfél éve a kisfiam hagyott el minket.

Nem tudom feldolgozni, hogy az élet innen is meg onnan is elvesz, de a másik oldalnak (volt férjem) meg folyton csak ad.

A volt férjemnek született gyereke, aki most pár hónapos. Nagyon irigy és féltékeny vagyok rájuk, mert engem az élet semmilyen módon nem "kárpótol". Se társam nincs, se gyerekem (méheltávolítás, örökbe fogadott gyerek nem kell).

A lányom az apját jobban szereti, oda akar költözni a tesója miatt.

Én már ezt lelkileg nem bírom. A gyerekem se szeret és erős sem vagyok.

Járok pszichológushoz, pszichiáterhez, gyógyszereket is szedek, de gyógyszerekkel és beszélgetésekkel nem lehet megszüntetni a fájdalmat. Tegnap jól beboroztam és olyan jó volt. Végre nem azon kattogtam, hogy hogy érjek a nyári táborhoz 4-re, amikor 4-ig tart a munkaidőm. Eltompította a fájdalmamat meg a félelmeimet. De nem akarok alkoholista lenni. Egyszerűen gyűlölök mindenkit, már a lányomat se szeretem úgy érzem. Gyűlölöm az életet is.