Miért van egy férfinek kevesebb joga a gyerekéhez?

Szerintem mert átlagjában a gyerek az anyjához szokott jobban kötődni, hisz vele szokott több időt tölteni. Vegyük például, hogy az anyák szoktak általában otthon maradni a gyerekkel, mikor még pici és eddig egy olyan családot sem láttam, ahol nem az anya nevelte volna a gyerekeket, segített volna nekik a háziban, stb. Az apa általában csak felszínesen beszélget, támogat anyagilag és ennyi. Meg mégiscsak az anya a terhes, ő szül. Szerintem ezek miatt alakult az ki, hogy a gyereknek az anyjánál a helye, de javítsatok, ha tévedek.

(Még hozzátenném, hogy a fent említett esetekre (ha a terhességet és a szülést nem vesszük), akkor természetesen vannak kivételek, de azok a ritkább esetek)

#2

Nem feltétlenül ahhoz kötődnek jobban a gyerekek, akivel többet vannak.

Csak akkor van kevesebb joga, ha kevesebbet akar.

Ha nem derogál neki kivenni a részét, akkor a gyerekek is minimum ugyanannyira kötődnek hozzá is.

Lányom pl: abszolút apás. Ha szétmennénk a férjemmel, biztos hogy nála maradna.

Az első 3 (vagy 1-2) évben legtöbb esetben az anya marad otthon a gyerekkel. Ez óriási előny neki egyrészt a gyerekhez való kötődésben, másrészt abban, hogy a gyerek körüli tennivalókat ő szokta meg, ő ismeri. Tehát pl. ha a gyereknek ilyen-olyan egészségi problémája van, ő az, aki tudja, milyen szirupot, kenőcsöt, akármicsodát kéne arra alkalmazni. Mekkora méretű ruhákat hord, milyen ételeket eszik meg, kell-e neki új cipő. Persze ha a férj nevelné egyedül a gyereket, pár hét, maximum pár hónap alatt ugyanolyan jól tudná ezeket ő is. De amikor döntésre kerül a sor (válásnál), akkor a pillanatnyi állapot dönt.

Ez az asszimetria lassan változik, ahogy nő a gyerek. Ha pl. apa megértőbb, türelmesebb vele, szívesen viszi programokra, akkor a gyerek kötődése hozzá is erős lesz, és a véleményét a bíróság is egyre inkább figyelembe veszi. Ha egyébként mindkét szülő törődik a gyerekkel és türelmesen, megértően viselkedik vele, ez az különbség csökken, kamaszkorra kiegyenlítődik, de nem fordul az apa javára. Az apa javára akkor fordul át, ha az anya valamit rosszul csinál, pl. türelmetlen, idegbajos a gyerekével, az apa meg pont türelmes, így a gyerek, ha választania kell, inkább a türelmes apjával szeretne élni, mint az idegbeteg anyjával. És ha 12-14 évet elérte, akkor a bíróság is egyre inkább méltányolni fogja az ő véleményét.

Ezek csak példák voltak, nyilván ezerféle dolgon múlik, hogy valaki jó anya/apa vagy sem.

Nincs kevesebb joga! A probléma ott kezdődik, hogy az emberek nem tudnak "szépen" válni általában.

Ha igen, akkor ezt meg tudják beszélni, semmi probléma mindenki megteszi a legtöbbet.

Amikor csak az acsarkodás, gyűlölködés megy, akkor a bíróság is felteszi a kezét, nincs osztott felügyelet; azt viszont meg tudja állapítani, hogy kinél van jobb helyen a gyerek életkori sajátosság, érzelmi kötődés, anyagiak szempontjából. Ez nem feltétlenül az anya!

6, egyrészt egyáltalán nem törvényszerű, hogy az apa az első három évben kevesebbet legyen a gyerekével. Plusz a minőségi idő mint olyan itt is többet számíthat a mennyiségnél,

másrészt nem csak az anya alkalmatlansága esetén "billenhet" az apa javára.

Ne abból indulj ki, hogy ezek szerint te örök második vagy a gyerekeid szemében. Nem mimdenkinél alakul így.

Persze egy munka után "csak játszó" apa kevésbé lesz biztos pont a gyerek életében, mint az, aki gondozza betegen is, bent marad vele a kórházban is ha kell, eljár szülőire, elhordja gyógytornára.... és nevelni is meri, szabályokat is hoz.

Ha ez utóbbiak az anyára maradnak, akkor apa marad a kényeztető szerepében, de nem lesz támasz.