Mit tegyek, hogyha nem értékelnek a gyerekeim?

Szerintem akkor is a kérdező csinálja rosszul, és le is írja, hogy pont azért, mert őt se szereti az anyja. Tehát nem is tudja, hogy milyen egy szerető anya, hogy kell jól kezelni a dolgokat. Nem hibáztatlak érte, nem tanította meg neked senki. De egy pszichológus ezen tudna segíteni. A gyerekeid nem azt érzik, hogy te nem teszel meg értük dolgokat, hanem hogy nem szereted őket. Még le is írod, hogy mivel nem mutatnak hálát, nem szereted őket. De a szülői szeretet nem így működik. Nem a feltételt kell teljesíteni hozzá, hogy legyen szeretet.

És én anyukám is olyan szigorú volt, hogy hozzá képest apukám persze, hogy mindig a jobb fej, laza arcnak tűnt, de nekem akkor is anyukám volt a mindenem. Mert az ő szeretete fix volt és állandó, apámé nem, ő le is lépett. Kicsiként nem értettem ezeket, felnőve jöttem rá.

Beszélj egy pszichológussal, tényleg sokat tud segíteni felismerni a problémákat, és igazi megoldást nyújtani, idétlenkedő játszmák helyett (lerakod az apjuknak, hogy tessék, akkor legyen nektek most rossz, hogy nekem is rossz).

Az a baj, hogy úgy nőnek fel a gyerekek, hogy az az alap, hogy anya mindenkinek kinyalja a sejhaját. Ez lesz a minimum szint amit elvárnak tőle, és ha anyuka nem képes még többet nyújtani, akkor ő lesz a szar. Plusz ez társul azzal, hogy sokszor anya a "rossz zsaru", aki szabályokat hoz és betartatja őket, amiért lehet utálni. Közben apu este hazaesik a munkából, vicces, lehet vele játszani, nem ő szól rá a gyerekre aznap századszor, hogy pakolja el a játékait és nem "cseszegeti", hogy induljon most már fürdeni. Súlyosabb lesz a helyzet, ha apu lelép, hisz miközben anyura még több teher árul, apukára még kevesebb, onnantól neki kéthetente 1,5-2 napot kell szórakoztatni a gyereket, aztán annyi.

Persze az is lehet, hogy a kérdező egy szívtelen, érzéketlen szörnyeteg. Bár személyes tapasztalataim alapján nem a szívtelen, érzéketlen szörnyetegek szoktak megroppanni és kiégni.

Az meg nem tudom miért lenne "játszmázás", hogy mostantól az apjukkal éljenek. Ugyan olyan szülő, mint az anya, nem?

12: "mindig azt hallom tőle, hogy jobb apánál"

Kérdező!

Ha használható válaszokat akarsz, akkor értelmesen kéne a kérdésedet megfogalmazni, megadni a szükséges információkat, és nem rébuszokban beszélni (bár ez utóbbi a gyakoris kérdezőknél nagy divat...).

Jó lenne pl. konkrét helyzeteket leírni, amiből úgy érzed, hogy nem értékelnek a gyerekeid. Akikről jó lenne tudni hány évesek és milyen neműek (ez alapvető kéne, hogy legyen, ha róluk szól a kérdés).

Szóval!

Fent idézett félmondatodból arra következtetek, elváltak vagytok, ill. külön éltek gyerekeid apjától. Ez így van?

Ha igen, akkor a helyzeted szükségszerű. Te vagy velük a hétköznapokon, rajtad múlik, van-e tiszta ruhájuk másnapra, ha betegek, eljutnak-e orvoshoz. Neked kell rájuk szólni, hogy tanulják meg a leckéjüket, és hétköznap persze alig van időd velük foglalkozni. Apának meg maradnak a hétvégék, amikor programot lehet csinálni, amikor van idő beszélgetni, egymással foglalkozni, amikor nincs stressz, nincs kötelesség, nem kell időre elkészülni reggel stb. Most őszintén, csoda, hogy kellemesebben érzik magukat ott?

A másik: le kéne írnod, hány évesek, milyen neműek a gyerekeid. Egy 10 év alatti gyerek alapvetően nem fogja fel, mennyi munkája van vele az együtt élő szülőjének. Viszont azt felfogja, hogy te sosem érsz rá játszani, mesét olvasni, programot csinálni neki. Hogy te fáradt és ingerült vagy, ebből adódóan sokszor türelmetlen is velük. Hogy te számon kéred rajtuk a kötelességeket.

Egy kamasznál meg persze vonzó az, hogy apánál nincsenek korlátok, apa tehát jó fej. Még örülhetsz, ha anyagiakkal nem rontja el a gyereket, és nem az lesz, hogy apa attól jó fej, hogy megvette neki ezt vagy azt a méregdrága holmit.

Ettől függetlenül az érzéseidben bőven benne vannak az anyukádtól elszenvedett sérelmek is. Egy pszichológus jót tenne a te lelkednek és a gyerekeiddel való viszony is valószínűleg javulna. Ha tudsz rá pénzt és időt szánni, érdemes lenne hozzá fordulnod.

Gyerekekről beszélünk.. Én gyerekként azt mondtam tündér és póniló vagyok pedig kislány voltam, a gyerek meg legutóbb tapírnak nevezett pedig esküdni mernék tudja hogy nem vagyok az. Ugyanígy mondják ha mérgesek, hogy utállak és persze hogy apa a jobb, aki nem szabályoz.. az, hogy te kellesz ha baj van pedig azért van mert mégis te vagy a biztonságot adó személy és a támasz.. ami sokkal többet jelent, mint hogy azt mondja téged szeretlek jobban.. biztos lehetsz benne hogy volt vagy lesz olyan időszak mikor elzát vagy épp a transformerst szeretik majd jobban..

Keress szakszerű segítséget.

Valami oka van hogy nem kedvelnek gyerekeid.

Nekem 3 gyerekem van és mind szeret pedig ha kell szigorú vagyok és komolyan megszidom őket ha szükséges ,de meghallgatom ökett,foglalkozom velük törödöm velük.

Férjemet az apjukat meg kevésbé kedvelik 2 fiatalabb nem is jön ki nagyon mindig az apjukal.

Nekem szót fogadnak hallgatnak rám.