Más is azt érzi, hogy rossz anya?

Az én fiam is ilyen volt, most is szeret csapkodni, dobálni.

Nekem kiságyban aludt mindig, ha felsírt és kivettem na onnantól üvöltött, mert azzal keltettem fel teljesen. Őt a kiságyban kellet vissza simizni. Szoptatni úgy tudtam ha elfordultam, mert marta az arcom. Sajnos tempera mentumos, most 2 éves most is csap, csíp minden érzelmet így fejez ki, de mostmár egyre okosabb és lehet rá hatni, nem szereti ha lefogom a kezét, elég mondanom, hogy az vár rá ha tovább bánt.

Nem baj, ha rá kiabálsz és sír, én hiába sikkantottam, hogy tudja fáj, semmi reakció nem volt folytatta, hagy sírjon így jelzed, hogy ez neked rossz kell egy kis idő, de megtanulja.

Nem vagy rossz anya, nekem 3.gyerek + bölcsis vagyok, de azért erre én sem számítottam.

És majd a verést feledteti mikor megszeretget, egy két pofon után😁

Ő egy baba. Nem szabad se felnőttként kezelned (hogy manipulál vagy azért csinálja, hogy fájjon neked, mert nem szeret). De lassacskán nevelned is kell, nem csak kiszolgálni. Most tanulgatja, hogy miként hat a világra. Nyugodtan szólj rá, ha olyat csinál, amit nem szabad és ne legyen lelkiismeret-furdalásod miatta, hogy ha ettől rossz kedve lesz. Attól, hogy nem tudod őt nonstop jókedvűnek fenntartani vagy nem olyan, mint xy gyereke, nem vagy rossz anya, ez egy irreális elvárás magadtól. Ha bánt, fogd le, mondd, hogy nem szabad (mélyen a szemébe nézve jó mérges arccal). És ajánlj fel neki mást, pl. mutasd meg, hogy "de így kell simogatni, ez jó", vagy "tessék, harapdáld a rágókádat".

És hogy ne őrülj meg - mert ez nem depresszió, hanem ingerhiány és fáradtság - iktass be valami minimális énidőt naponta. Leglogikusabban bízd rá apjára, aztán menj el sétálni, nem fognak belehalni és több energiád lesz.

"Megharap, hirtelen rákiabálok, akkor meg elsírja magát, egyből megbánom."

Utána ne kezdd el babusgatni, hogy jajj szegényke, hát nem akartam rád kiabálni. Ezt nem fogja érteni, és semmi értelme. Szerintem fontos a következetesség. Ami nem, az nem.

Huh pont igy erzek en is... ha masra bizom olyan mintha alkalmatlan lennek. Alapvetoen utaltam mindig is szivesseget kerni... Ilyen az ajandekozas is, ha kapok valamit probalom minel elobb visszaadni hogy ne erezzem azt hogy tartozok valakinek. Ha valaki kisegitett mert nem volt nalam pl apro meg aznap elutaltam csak hogy letudjam minel elobb. Szoval van bennem is boven frusztracio emiatt. Mindig irigyeltem azokat az embereket akiknek vastag a boruk :D

Az en lanyom 10 honapos, es neha meghuzza a hajam vagy belemmar, nagyon ertem amit irsz. En se elem meg konnyen... mi a ferjemmel mindketten csendesebb tipusok vagyunk, olyan nebantsvirag fajtak de a lanyunkon mar most latszik hogy eleven lesz. Mi a kisfiad csillagjegye? Az en lanyom szuz es allitolag harapni fog egyelore megusztuk. (Elvileg harapos lesz 😅)

"heti 3x3 óra kb a gyerek nélkül. Ekkor vagy apuka, vagy anyukám vigyáz rá. De ettől is csak egyre jobban rosszul érzem magam, hogy ilyen sokat másra bízom."

Ne érezd rosszul magad emiatt! Nem a gyerek cselédje vagy, hanem az anyukája. Megbízható emberekre bízod, teljesen jól csinálod. Írhatnám, hogy a te hossú távú egészséged a gyerek érdeke is, de igazából nem ez a lényeg, hanem hogy a te saját érdekeid ugyanúgy számítanak, mint a gyerekéi.

Ettől még teljesen normális, hogy rosszul érzed magad tőle, de valahol azt is jelzi, hogy tényleg kicsit becsavarodtál a babázásba. Talán a fejedben levő "jó anya" kép torz egy kicsit, egy hamis álomképet kergetsz? Fontos lenne, hogy egy megértő és tapasztalt valakivel alaposan ki tudd beszélni ezt a témát, a legjobb lenne hetente újra és újra.