Megtudnátok bocsátani a párotoknak ha megcsalna? Vagy inkább egyedül felnevelnétek a babátokat?

Nem bocsájtottam meg. 4.hónapban jártam mikor külön váltunk. Egészen szülésig nem is beszéltünk. Akkor megtudta valahonnan hogy megszületett a lányom. Írt,próbált jófejkedni stb de azthiszem a 20.üzenete után mondtam hogy ne írjon többet.

Mielőtt nekem ugrotok,nem..sosem érdekelte a lányom. A szakítás után eltűnt (szerencsére) mint a szürke szamár,szóval az apa nevére vétel vagy hasonlók soha ne kerültek szóba.

Az ominózus üzenetek után pár hónappal egy boltban találkoztunk,nagyívben elkerült 😊

Nem voltunk (még) házasok.

Szeptemberben szültem,augusztusra volt tervezve. Mindenki tudta mi történt,tudták hogy ő lenne az apja ,mégis a falu engem ítélt el,mintha "felcsinált csitri" lennék,miközben 7 éve voltunk együtt.

Bocsi ..jó volt kiírni. Senkivel sem tudok erről 3 éve beszélni

Pl egy kommunikáció- és szexmentes házasság ahol ebben a rideg légkörben az asszony vastagon benne van? Rengeteg olyan esetet látok, ahol apuka nagyon sokáig kitartóan próbálkozik, de az asszony bele van b*zulva a gyereknevelésbe és rendre elhajtja, amikor a férj aki amúgy egyedül lapátolja haza a pénzt megunja azt, hogy minden nap recskázhat a zuhany alatt ha szexuális interakcióra vágyik (ami egy egészséges szexualitású felnőtt ember alapszükséglete!) és elmegy mondjuk egy prostihoz, vagy egy céges bulin felszedi a kolléganőt stb, akkor ne haragudj de a feleségét nem tudom sajnálni, maximálisan megérdemli a sorsát. Csak elgondolkodni magán kevés ember szokott és az ok-okozatig sem látnak el, csak a hűtlenség tette a központi elem a legtöbb esetben, aztán jöhet a válás anélkül, hogy a nő felfogná, hogy a probléma gyökere ő volt.

Ez pedig csak egy eset, ezer hasonló forgatókönyvet tudnék írni olyan esetről, ahol a megcsalás nem úri muriból történt, hanem bizony hosszú folyamat vezetett odáig és nem (csak) a férfi a ludas.