Ez lenne a helyes út? (Továbbiak lent olvashatók)

Volt egy nagyszerelem, 9év a ffi javára, Ő 30lett én 21, teherbe ejtett majd pofára, pedig Ő is komoly soha véget nem érő holtomiglanholtodiglan kapcsolatot meg gyereket meg toronyórátlánccal akart VELEM...

Bánatomban megismertem a párom, 9hónap a javamra, alig voltunk három hónapja együtt amikor volt egy ici pici balesetünk. Most édesen alszik. Hihetetlen mennyire boldogan várta, pláne a 20.héttől a fiát, 23hetesen elrúgta a kezét a kismanó...

Én évekig éltem az exel, szépvolt, aztán a helyesnemhelyes utak közül ő választott, rosszul... Azután én választhattam, és boldog vagyok, és jól választottam. Az életem alakulhatott volna máshogy, de hogy melyik döntésem miatt jutottunk el idáig sose tudom meg. Ha nem ismerem meg az exem, lehet nem itt lennék, ha a párom... Az élet nem ilyen. És pláne nem olyan, hogy ennyire megtervezhető.

És aki ma nagyszerelem, holnap lehet áruló is. Kár erről gondolkodni, még. Ezeket csak élesben tudod meg.

Akár, hogy Ő az Ő, akár, hogy 4év múlva szülsz, hogy gyerekkel csak anya maradsz életed végéig, vagy menő ügyvéd 10kicsi mellett, sose tudod meg. Csak amikor benne vagy.

Nem reméltem, hogy három hónappal az után, hogy elveszítettem egy babát az apa miatt, egy baromira friss kapcsolatból anya leszek, és úgy, hogy a párom nem lelép, hanem büszke apa, társ.

Nem reméltem, hogy évek után úgy bánnak velem majd mint valami nem is tudom, vemhes házimacskával, aminek a kölykeit azonnal vízbe dobják....

Csak sajnos élesben tudtam meg... És a jövő az emberek sose kiszámíthatóak.