Aki mindig nagycsaládot akart, de végül 1 (max.2) gyerkőc lett / lesz, mi az oka ennek?

Mi még ez előtt állunk, de volt már téma.

A párom aki férfi ő nagy családot szeretne(konkrétan 8 gyereket) én 1-2 gyerekkel is megelegszem.

Nálam olyan okok vannak, hogy egyrészt véges az anyagi keret(ketten együtt keresünk kB 600 ezer nettót, de a páromnak van hitele), én kB 25 éves koromig nyomorogtam és most keresek úgy, hogy kényelmesen jusson mindenre és emellett felretenni is tudjak szűkösebb időkre. Nem látom értelmét, a sok gyereknek, ha közben nélkülözés van(most nem arra gondolok, hogy nem kap ifos 100-at, hanem hó végén nincs mit enni).

Fontos számomra még a munkám is. Nem szeretnék főállású anya lenni.

Aztán van egy tudobetegsegem is. Fórumokon eldugva azért olvastam olyat, hogy a terhesség pl kihozza. Ha tényleg kijon és kell gyógyszer akkor az medrol lesz valószínűleg. Korábban a medroltol meg depressziós lettem. Úgyhogy ezt az időszakomat se szeretném újra átélni.

Párom nagyon aktív, kB soha nem fárad el, de az én energiakeszletem véges.

Még lányom születése előtt, én úgy gondoltam 3-4gyerkőcöt szeretnék

Majd megszületett a kislányom és úgy éreztem, hogy ő elég. Neki megtudom adni azt a szeretetet-törődést-anyagi biztonságot amire szüksége van. Több gyereknek nem bírnám. Az van bennem, hogy a szeretetem véges, és csak neki elég. Így marad ő egyedül:)

Későn találkoztunk a férjemmel. Én nagy családból jövök, négy gyereket szerettem volna.

39 éves koromban volt az eskuvonk, a kislányunk a harmadik terhességből született. Reméltem, hogy lesz testvére, de nem jött. Nagyon sajnálom.

A párom 45 éves lesz, mikor az első közös gyerekünk megszületik. Neki már van egy lánya, tehát két gyerekről kell gondoskodnunk, még akkor is, ha nem velünk él.

Egyelőre a terhességem sem alakul úgy, hogy még egyet akarjak.

Nagy családból jöttünk mind a ketten és nagy családot is terveztünk.

Aztán megszületett az első baba és azt mondtam soha többet. Én még annyit nem sírtam, mint az első félévben. Hasfájós volt a kicsi, egész nap üvöltött. Nem akart aludni/szopizni. Mindenki jobban tudott mindent és traktált a tanácsaival, amitől csak egyre inkompetensebbnek éreztem magam. Engem kínzott/kínoz az inkontinencia, aranyér és a testemmel sem vagyok kibékülve.

Fél éves volt a fiam, amikor embernek kezdtem érezni magam újra.

A sors fintora, hogy szoptatás alatt és fogamzásgátló mellett terhes lettem. Mivel nem menstruáltam még és rosszullétek se voltak, így sokáig nem is tudtam, hogy terhes vagyok. Így most úton van a kislányunk.

Őszintén szólva nagyon várom őt is mióta tudom, hogy úton van, de rettegek a kis korkülönbség miatt és csak remélem, hogy a hasfájást most megússzuk.

Ezután a szülés után viszont valahogy biztosan elköttetem magam, nem szeretnék még egy ilyen meglepetést.

Nekem ez az oka.

https://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__egyeb..