Teher a három gyerek itthon, hogy mondjam meg?

Tesómnak van egy 2 éves ikerpárja és egy 3,5 éves fia. Az utóbbi időben rászokott arra, hogy felhív, hogy nem-e tudnék átmenni segíteni kicsit, vagy lehozhatja-e őket, mert dolga lenne. Mindig azt mondja, hogy nem sok idő lesz, de abból tuti félnapos gyerekvigyázás lesz... Nagyon elfáradok tőlük, konkrétan azt érzem, miután hazamentek, hogy lemerült bennem az elem, szellemileg és fizikailag is elfáradok.

Ráadásul ezek nem halaszthatatlan dolgok általában, hanem hogy mennie kell fodrászhoz, vagy beül valahová a barátnőivel egy ebédre, elmegy futni, tornázni.

Én nem dolgozom jelenleg, ezért nagyon kifogást sem tudok felhozni. Vagy ha annyit mondok, hogy bocsi, most nem, akkor szinte számon kér, hogy miért, mi dolgom van nekem... Vagy februárban covidosok lettek a párjával, és felhívott, hogy elhozhatja-e a három gyereket, mert félnek, hogy elkapják. Akkor a férje már egy hete otthon volt lázasan, mindene fájt, tehát megvolt az esély arra, hogy a gyerekek legalább hordozók. Mi a párommal megúsztuk, akkor volt is lefoglalva nekünk egy utazás és negatív teszttel mehettünk csak. Ha idehozza a gyerekeket és elkapjuk, úszik az egész foglalás, repjegyek, minden. De még ha csak a párom járt volna dolgozni, akkor sem... Mondtam, hogy nekünk ez nem fér bele, engem fél nap is nagyon lefáraszt velük, utazunk is utána. Ő volt megsértődve, hogy felőlem a gyerekei kórházba is kerülhetnek.

Havi 1-2 délutánt szívesen vigyázok rájuk, de az nekem sok, hogy én menjek értük a bölcsibe, oviba, onnan sétáljak velük el hozzánk, itt etessek, pisiltessek, szórakoztassak mindenkit, ha vita van köztük, tegyek rendet stb. Fárasztóak egy idő után. A tesómnak meg hiába mondom ezeket óvatosan, észre sem veszi.

Most is, hogy nyáron elmennének nyaralni, de ketten nem mernek nekiindulni a három gyerekkel és nem-e mennénk mi is, mert 4 felnőtt 3 gyerek felállás azért csak jobb. Ja, csak akkor az nekünk nem nyaralás lenne, hanem gyerekfelvigyázás.