Gyermeket vállalni egy ösztönös késztetés vagy társadalmi megfelelési kényszer?

Szerintem társadalmi nyomás alatt azt értik inkább, aki nem képes szembe menni a többséggel. Mikor azt látja, hogy a barátnői, kolléganői sorra szülnek, és ufo-nak érzi magát, ezért bevállal ő is egyet, mert ez a "normàlis". Mondjuk én ezt sem értem, ha valaki ennyire nem képes magáért kiállni.

Kérdező te meg hiaba szólod le a válaszolót. Tudod sokan vannak akiknek az ösztöne azt súgja, legyen 3 gyereke, de ő leül mérlegelni és belátja hogy 1-nek vagy max 2-nek tudna olyan életet biztosítani amilyet kell. Szóval akinek van gyereke nem feltétlenül gondolkodásra képtelen ösztönlény.

10

Nekem van ilyen ismerősöm

Nem nyugdíj vagy ilyenek, hanem mert úgy érezte úgy veszik teljesen emberszámba, ha férjhez megy, és gyereke lesz.

Ezt így kimondta( mielőtt még lettek volna gyerekei)

Mindezt úgy, hogy alapvetően utálta a gyerekeket, de a babák cukik.

Jah és rosszul volt attól, ha szerinte nem szép a gyerek.

Kérdeztem, hogy mi lenne, ha a tied nem lenne szép... “van az a pénz amivel szép lesz”

Tehát nem a közjóért, hanem a saját vélt társadalmi megbecsüléséért

Amúgy tényleg nagy a társadalmi nyomás ebben a témában. Amíg nem volt gyerekem, én is sokszor éreztem, hogy "kevesebb" vagyok családon és mindenféle közösségen belül, mint akinek van gyereke, nevelje azt akárhogyan. Mert a gyerek az valami plusz...

Mondjuk én akartam gyereket, nem emiatt lett végül, de el tudom képzelni, milyen nyomasztó ez annak, aki nem akar egyáltalán.