Gyermeket vállalni egy ösztönös késztetés vagy társadalmi megfelelési kényszer?

Nem vagyok ösztönlény, akkor lenne annyi gyerekem amennyit az Isten ad, ráadásul sokan nem vágynak egyáltalán gyerekre ösztön ide vqgy oda. Nem nyomaszt a társadalom sem mert pont leszarom mit vár el (meg mit nem).

Azért lettek gyerekeim mert mindig is szerettem volna és pont.

Én az elvárásokkal sosem foglalkoztam.

Ösztönösen mindig is vágytam rá, de nem csak gyerekre, hanem egy erős hagyományos családmodellre, ami nekem gyerekként nem adatott meg, mert elváltak a szüleim és mozaik család lettünk.

Amikor már úgy gondoltam, a párom valóban komolyan gondolja velem hosszútávon, elvett feleségül, akkor vágtunk bele. Most van úton az első babánk, miután már 11 éve együtt vagyunk.

34n

Ösztön, szerintem az, hogy egy után jön a vágy a gyerek után a legtöbb embernek, szerintem ösztön.

Két sajnálatos eset van:

Sajnos van, aki ösztönlény, a józaneszét nem használva is gyereket csinál.

És

Sajnos van aki csak társadalmi elváras miatt vállal gyereket, nem, mert szeretne.

Én nem bírom elképzelni, hogy valaki tényleg társadalmi elvárás miatt szüljön gyereket. Ezt hogy kell elképzelni?

"Nehogy majd ne legyen aki fizeti a nyugdíjamat, ha megöregszem, inkább szülök pár gyereket, hogy szaporodjon a nemzet." Vagy "Szegény anyám már annyira unokázna, szülök már hogy ne nyaggasson."

Komolyan van, akit ezek motiválnak??