Hogyan lehet mentálisan kibírni felnőtten pl a játszóteret?

Hát én ezt a játszózás közben dolgozást próbáltam már, lehet, hogy én vagyok béna, de nekem nem ment.

1. Alkalom: tele volt az összes pad, meg bármi, ahova le lehetett volna ülni.

2. Alkalom: laptoppal mentem, adminisztrációt akartam intézni, számlázni, ilyenek. Volt is hely leulni. Két random gyerek öt perc után betalalt, hogy mit csinálok, játszom-e, vagy filmet nézek. Rögtön jött a sajátom is, és elkezdtek nyuzni, hogy kapcsoljak mesét (na még csak az kéne). Inkább elraktam.

3. Alkalom, szintén laptoppal. Rá kellett jönnöm, hogy nekem ez baromi kényelmetlen, sz*r a pad, csúszkál a laptop az ölemben, és amúgy is percenként vagy akar valamit a fiam, vagy nekem kell odamenni beavatkozni, több így a hiba, mint amennyit haladok, otthon csinalhatom újra az egészet.

4. Alkalom: fonalat, tűt vittem (párnákat, szőnyegeket, egyéb dekorációt horgolok és kötök a főállásom mellett egyelőre, de egy éven belül csak ezzel szeretnék már foglalkozni), gondoltam, ez talán kényelmesebb lesz. Nem volt az, kicsi a pad, nem tudok lepakolni magam mellé, a földön minden kisebb gyerek belemászik a fonalak közé, szintén állandóan abba kell hagyni, elrontom, visszabontom, megint elrontom, erre még a többi anyuka is odagyűlik, hogy tanítsam őket (nagyon szívesen bárkit tényleg, de ha mutogatok,magyarázok, nem haladok), belemegy a homok, összetapizza a munkát mindenki, általában nem túl tiszta kézzel, szóval ez sem ideális.

Én itt feladtam azt, hogy valami tényleg hasznos dologgal töltsem az időt a játszón, marad az, hogy amikor nyugi van, csesztetem a telefont én is, mint a többi szülő, aki épp nem trécsel.

Komolyan itt tartunk? Ha valaki nem szereti a babakocsit tologatni meg nem szeret játszótérre menni, akkor már rossz anya?

Tudjátok engem a nővérem vitt le mindig a játszótérre, ő játszott ott velem, később már nem is kellett ott maradnia, meg levinni se. Amikor kicsi voltam, a bátyám tologatott a babakocsiba délután, ameddig anyám pihent. Most akkor én anyámmal nem tudtam minőségi időt eltölteni, mert két dolgot nem ő csinált?

"Ha a babakocsi tologatásra, majd később a játszóterezésre felveszel valakit, akkor te milyen minőségi időt fogsz tölteni a gyerekkel?"

Úgy, hogy majd játszik vele bent a házban, nem? Vagy az nem opció?

Az itt lévő anyucik mást se csinálnak, csak mártírkodnak, hogy "jaj, én is utálom a játszóteret, de a gyerekem boldogságáért képes vagyok meghozni ezt a nagy áldozatot, mert ő az első, a legfontosabb, a többi nem számít". Mert elvesztek ebbe a nagy kötődő nevelésnek hitt izéban, ami nem kötődő nevelés, hogy mindent alárendeltek a gyerek akaratának (és akkor majd jönnek itt a kommentek, hogy "nem mindenben rendelem magam alá a gyereknek"), csak nehogy úgy járjatok, mint az egyik itteni kérdező, aki már lassan belebolondul ebbe a nagy kötődő nevelésbe, mártír anyaságba (beszéltem vele privátbam).

De majd mindjárt jönnek, lepontoznak a nagy harcos mamik, akiknél a gyerekkel való foglalkozás csak a játszótéren és a babakocsi tologatásában nyilvánulhat meg, és lemertem írni, hogy nem lettem lelki nyomorék és elhanyagolt azért, mert anyám nem jött le velem a játszótérre, nem hallgatta az ősanyák gyerekeiről szóló történeteket, akik szintúgy egymásra licitálgattak, hogy ki mennyi áldozatot, fáradtságot hoz meg a gyerekeiért, ki mennyi ideig vajúdott, és nem jött le babakocsit tologatni, hanem a bátyám megtette helyette.

"Ha a babakocsi tologatásra, majd később a játszóterezésre felveszel valakit, akkor te milyen minőségi időt fogsz tölteni a gyerekkel?"

Az nem opció, hogy mondjuk bent játszik valaki a gyerekkel? Azért némely anyuka elgondolkozhatna picikét, hogy nagyon végletekben gondolkodik. De persze, akkora nagy önteltséggel meg beképzeltséggel nem csodálom, hogy nem tudnak gondolkodni, csak megy a fröcsögés, savazás, gyűlölködés.

Sz.ranyázzunk már le mindenkit, aki nem akar játszótérre menni, nem akar ilyen gyűlölködő, okoskodó anyucihoz beülni beszélgetni, nem akar üvöltöző, neveletlen gyerekek között lenni. Az is egy sz.ranya, aki egy kis nyugalomra vágyik.

De ez csak egy nézőpont. Nézzük az enyémet: szerintem az a sz.ranya, aki más anyákat bírál, mártírkodik, gyűlölködik.

Kritizálás elve ha magadban nem látod a jót, másban keresed a rosszat.

"Az nem opció, hogy mondjuk bent játszik valaki a gyerekkel?"

😂😂😂 Szerinted ha a homokozást, fogócskázást nem bírja, akkor a negy fal között mennyi kedve lesz boltosat, orvososat játszani a gyerekkel, meg 30 ezredjére is visszagurítani neki a labdát?

12: vegyél be nyugtatót😃

A játszóterezés még nem időszerű nekünk, de bevallom már foglalkoztat a kérdés, hogy leszek meg majd ott, ha esetleg megyünk. Mindenáron barátkozni nem akarok, csak ha találok magamhozz illő anyukát, szóval ez a kötelező bájolgás mindenkivel annyira nem mozgat meg. Kicsit introvertált vagyok.

A babakocsizás meg jelenleg (főleg így hogy jó idő van) nekem is jólesik, mert mozgok, szeretek sétálni, a fülembe szól a zene, nyugi van (kertes övezetben élünk) a baba alszik, vagy néz ki a fejéből.

Hozzám érdekes mód nagyon ritkán szól olyan anyuka aki nem ismer. Az is max úgy, hogy a fiam odamegy az ő gyerekéhez. Nálunk még kicsi a gyerek (1,5 év), megyem utána, de én pl élvezem. Később sem tudom elképzelni, hogy egy padon meresszem. Ilyenkor kicsit átmegyek én is gyerekbe. Homokozok, labdázok, fogócskázok vele. Ő olyan mint én. Jobb szeret kint lenni. Mióta jó idő van, szinte csak enni és aludni jövünk be.

A babakocsizáshoz nekem volt társaságom. Ritkán mentem magam. Vagy a férjem jött vagy egy ismerős anyuka

"Én ugy tervezném, hogy az Nekem is jó legyen, ne csak a gyereknek."

Ilyen nincs. Az anyaság 80 %-ban önfeláldozás.

"kocogás" Van olyan babakocsi, amivel lehet futni.

"vagy szoptatás közben netezem"

már ha ébren bírsz maradni, sok gyereknél előfordul, hogy anyuka csak ilyenkor tud aludni.

"én nem érzem magam idegileg olyan erősnek pl jatszoterhez, hogy ne esnék depresszioba, vagy ne égnék ki 2 nap alatt.."

Nem vagy érett/alkalmas az anyaságra. Sajnálom.